|
- A cifra halottak -
Mások
már kikutatták s megírták, hogy Génua miért éppen temetõt csinált nagyon szépet
magának. Én csak annyit tudok, hogy a híres temetõ befutkosása után meghatottan
tér be az ember a primitív hamvasztó házba. Untatja és bosszantja szemeinket ez
a cifrálkodás a porladó testek fölött. Hajszolása kõben, márványban egy hit
glorifikálásának, amely már kevesünkben él. Ez éretlenség, ha akármilyen
mûvészettel csinálják. Hátha még a sárkányon tipró statua titkát kutatjuk
például. Kiderül, hogy a statua modellje, ki itt porlad, derék petróleumkereskedõ
volt Génuában. Halála után úgy ábrázolják, mint Szent Györgyöt szokás. Majdnem
minden síremlék a halotton kívül egy ilyen komikus kontrasztot jelez. Másfél
éves gyermeknek másfél méter magas emlék s néha annyi szépség, amennyi például
Budapesten összes nagy embereink szobrain együttvéve sincs. Ez mind hazug,
ízetlen és unalmas valami. Haggyuk a halottakat pihenni s elveszve porladni.
Nem elég volt nekik, hogy éltek?
A
hamvasztó házba mégis kevesen kerültek. Csodálatos az emberi babonák hosszú
élete. Génuában megtörtént, hogy a hamvasztás fanatikus apostola a halálos
ágyon kétségbeesve kérte, hogy el ne hamvasszák. Ha már semmit sem menthet meg
az életbõl, a bedekkeres angolokról nem akart lemondani. Azok bámulják meg az õ
szobrát. És egy sír mégis csak nagyobb helyet foglal el e nyomorult
sárgolyóbisból, mint egy urna. Ez is valami. Tehát az emberek ékes sírok alatt
rothasztatják el magukat még sokáig.
Párizsban
ismerek valakit, akinél furor az istentagadás. Ez a mániákus úri ember mégis
gyakran jár a templomba. Szereti a halottakat megtisztelni s temetésekkor
mindig betér õ is annak a házába, akit nemcsak nem szeret, de aki ellen oly vad
tagadással harcol, mintha - léteznék. Íme így köt a babona mindenkit. A halál
megriaszt bennünket. Elvisz a templomba, azután pedig az egyházilag beszentelt
sírba.
Pedig
igazán derüs kis, puritán ház a hamvasztó ház Génuában. Ha tengerfenék nem
volna s ha nem mindegy volna, ide szeretném címezni utolsó küldeményemet, melynél
a rendeltetési hely egyébként ismeretlen. Eszembe jutott itt, hogy Budapesten
most tervezik a hamvasztó házat. Talán forgalmasabb vállalat lesz, mint a
génuai. Budapesten nincs csábítóan szép temetõ és egyre többen vannak olyanok,
akik életükben eleget fáznak ahhoz, hogy egy kis igazi melegség férkõzzék végül
a testükhöz. Génuának azonban hasznosak a porladó és síremlékes halottak.
Valósággal Õsbuda-szerûen kezelik és mutogatják a temetõt. Mennyi rongyos élõ s
mennyi pompás halott. Persze, persze Olaszországban vagyunk. Elsõ olasz állomás
ez úton. Tegnap este a kivilágított Monte-Carlo mellett siklott el a hajónk.
Ott bezzeg nem szeretik a halottakat. (Génua, szeptember 14.)
Budapesti Napló
1906. szeptember 18.
A. E.
|