|
- Monte-carlói levél
-
Suttogják,
hogy tegnap megint revolver puffant Monte-Carlóban. Amszterdamból hozott
magával csinos kincseket egy gyémántköszörûs. Úgy kell neki: egy hollandusnak
több esze lehetett volna. Albert herceg ugyan nem hullat könnyet érte, ha
megtudja. De nem tudja meg, mert õt nem érdekli a gyémántköszörûsök dolga. Nem
sejti azt a világ, milyen nagy ember a kis Monaco fejedelme. Bölcs és mûvész
ember Albert herceg, aki még ezt se bánja. Hát kirõl tudja igazságosan a világ,
hogy kicsoda? Vilmos császár vagy akár egy Rothschild is szívesebben lenne az
álmodó burzsoá. Albert császár bizonyosan nem cserélne velük s igaza van.
Az
embernek van egy országa: Monaco ugyan, de ország. Az embernek van pénze: bûzös
pénz, de sok pénz. Neve van, rangja, egy kis esze is. Albert herceg állapota
ez. Ám ha csak eddig volna, utálatos volna. De nem az, s hogy nem az, ez az
Albert herceg kiválósága. Kezdve ott, hogy Sedannál hõsiesen harcolt a
franciákkal a németek ellen, az élete tele van, ha nem is heroikus, de igen
nemes, emberi cselekedetekkel. Gotha almanachja szerint egyik legjelesebb
család az õ családja Európában. Õ fütyölt erre az irigyelt õsiségre s alapjában
van olyan demokrata, mint Gambetta volt. Nem félt az erénycsõszöktõl és
hipokratáktól[!]: igen, Monte-Carlóban egy elegáns pokol várja a kárhozni
akarókat éjjel-nappal. De, aki fél a kárhozástól, az imádkozzék és ne jöjjön
ide. Ennek a csöppnyi országnak a népe mennyeien megél ebbõl a pokolból. És a
szennyes pénzbõl gyönyörû, fehér eszmékre tud áldozni bõségesen Albert herceg.
Nincs tudományos, humánus vagy mûvészeti cél, amire ne kerülne Monaco piszkos
aranyaiból. Az északi sarkra akar eljutni egy fantaszta. Albert herceg
támogatja. A délire? Akkor is. Természettudományi társaságok apró pénze elfogy.
Albert herceg ad nekik. Pénz kell egy tudományos búvárlatra, van. Nem fogynak a
képek a párizsi szalonban, Albert herceg képeket vesz. Monacóban nincs koldus.
Monaco kórháza majdnem páratlan. Még Párizs szegényeinek is tud sokat juttatni
Albert herceg. Monacóban épül az oceanográfiai múzeum. Egyetlen lesz az egész
világon. Monte-Carlóban most építik a múzeumot, mely vetekedni fog sok híres
pinakotékával. Sok szépet és jót mívelhet az ember, ha pénze van. Monaco
fejedelme ezt teszi. Lehet szidni, átkozni, de irigyelni is. Szereti a verset,
a muzsikát, a színpadot. Tud érdeklõdni, olvasni és lelkesedni. Hát nem
irigyelnivaló ember-e?
Az
asszonyokban, fõképpen feleségekben, nem volt szerencséje. Hjha, a régi babona
igaz lehet: az õ szerencséje a játék. Ám még ezt sem lehet tudni. Ha jól tudom,
már két felesége volt. Ha nem három. Elhagyták, s most egy sincs. Hátha ez is
szerencse.
Balga,
boldog, kalandor vagy szerencsétlen emberek számára ezt a Monte-Carlót ugyis
megcsinálták volna valahol. Így legalább szép helyen csinálták. Szépen él
belõle valaki, aki tud szépen élni. Jó és szép célokra jut a csúnya pénz egy
része. Több helyességet és igazságot szabad-e e földi életben kívánni?
(Monte-Carlo,
október 17.)
Budapesti Napló
1906. október 21.
A. E.
|