|
(Párizsi levél)
Van,
Franciaországban volt, egy öreg nóta,
öregebb a Gotterhalténál. Vieille
chanson: sok ezer év óta dúdolják a fülünkbe. Öreg nóta és nem is volt
talán rossz nóta a maga idejében. Volt benne isten, mennyország, pokol és
purgatórium. Volt, volt és nincs: meghalt az öreg nóta. Bús halál a nóta-halál
és egy kicsit reszketünk valamennyien. Ostoba nóta volt, de nóta volt és
kényelmes. Jóízû, édes nyálú századokat aludt mellette a nép. Nem lehet ezt a
kertelõ beszédet folytatni. Ami igaz, az igaz: a vallás volt ez a régi nóta.
Ami igaz, az igaz: Franciaország nem az Egyházat ütötte fejbe. De bizony az
egész zsidó-keresztyén mítoszt a papok fölséges úristenével egyetemben.
Dicséretes dolog, hogy a gyilkos urak tisztában vannak cselekedetükkel. Jaurès
megkérdi, hogy mi lesz az új nótával? Briand, Viviani s maga Clemenceau is
bevallják, hogy új nóta kell. De õk
miniszterek, nagy urak és óvatosak. Ám Pelletan, az ex-miniszter már mer
beszélni. Egész Európában meg kell érteni ennek az õszinte, borissza embernek a
szavát. Pelletan körülbelül ezt mondja:
-
Uram, az osztályharc szó csúnya szó. Nincs osztályharc. Vannak emberek,
akiknek igazságtalanul sok jutott a földi kedvezésekbõl. És vannak, akiknek
igazságtalanul kevés. Mirõl van szó? Ezt a kis hibát helyre kell hozni. Egy
olyan dicsõ ország, mint Franciaország csak nem fog habozni, mikor ilyen
kicsiségrõl van szó? Ezt a társadalmi kiigazítást muszáj megcsinálni. Hamar, hamar. A néptõl elvettük a
Mennyországot. Legalább a Földet szerezzük meg neki vigasztalásul. Ha nem
tesszük, baj lesz.
Banketten
beszélt Pelletan, s a bankettezõ uraknak bíborvörös lett a bõre. Ez a helyzet.
Ahogyan a borissza Pelletan elárulta. Új nóta kell a régi nóta helyett. S az új
nóta nem lehet boci-boci-tarka-féle nóta. Alapos, teljes, jó nótának kell
lennie. Hogy eltartson ez is legalább addig, mint a régi Isten-nóta.
Mindebbõl
pedig úgy-e kiderül, hogy vallásalapító idõket élünk. Jézus óta nem éltek olyan
tüzes, nemes keresztyének, mint ma. Ugyanazok, akiktõl nálunk Polónyi a
társadalmat félti. Készül az új, a jobbik keresztyénség. A remegõ világ
Heródeseinek egész Franciaországot le kellene gyilkoltatniok. Szerencse, hogy
nem lehet.
(Párizs,
november 13.
Budapesti Napló 1906.
november 18.
A. E.
|