I.
Boni de Castellane
Boni
de Castellane gróf, hát úgy maradt, mint az ujjam. Felesége, a milliárdos
Gould-leány, pénzt sem ad neki. Neki, aki Franciaország Károlyi Istvánja,
Zselénszki Róbertje volt tegnap. Aki kerületében, Basses-Alpes-ban ötszázezer
frankot költött egy választásra. Sõt az elvált asszony átadta egy
bulvár-lapocskának ex-ura leveleit, amelyekkel a válópör alatt akarta
kiengesztelni az asszonyt Castellane gróf. Minden levelében azt írta, hogy õ
meghal. Nem fog tudni élni az asszony, illetve a Gould-milliók nélkül. Mint
ahogy nem tudott a parlamentben beszélni, ha Syveton nem csinált neki jóelõre
egy beszédet. Ez a Syveton, aki most két éve olyan világraszóló botrányt
okozott rejtelmes öngyilkosságával, volt a Castellane gróf titkárja. Syveton is
klerikális képviselõ volt s szélhámos, mint Boni de Castellane. Csak az esze
volt több, csak szegény volt és nem gróf. De Syvetonnak, mikor kiderült róla,
hogy - Gyürky Ödön, meg kellett ölnie magát. Boni de Castellane-nak esze ágában
sincs meghalni, holott ezt egy halomnyi levélben fogadta és ígérte. A titkárnak
el kellett pusztulnia a föld színérõl. A gazdának, aki gróf, szabad élnie s
reménykednie egy új milliomos partiban. A Gyürky Ödönök és Syvetonok modern
vazallusok, akik harcba mennek és elesnek a grófjaikért. Boni de Castellane
gróf pedig fog még dörögni a francia parlamentben az erkölcstelen radikalizmus
ellen.
II.
Szent Adolphe Retté
A
Szent Lélek megint Párizsban járt az írók között s ezúttal Adolphe Rettén volt
a sor. Adolphe Retté jó poéta volt, forradalmár poéta. Most pedig bejelentette,
hogy visszatér az Egyház kebelére. Jó fiú lesz ezután, jámbor és erkölcsös
verseket fog írni. Huysmans, Tailhade, Retté és még egy sereg ilyen megtért
író. Csak a legújabbak között és Verlaine óta. De valamennyinél könnyû
kikutatni a pünkösdi titkot. Tailhade például, mióta párbajban megbénult s
egyszer lábát és fél szemét hagyta egy verekedésnél. Szent Verlaine-nél, a vén
beteg, isteni szatírnál, hírhedt elõzményei voltak a Szent Lélek
kitöltetésének. Lelki vagy testi bénaság téríti az Egyházhoz a francia
forradalmár írókat. S az irodalmi kávéházakban kacagnak a kócos fiatalok, ha
egy-egy megtérés hírét hallják. Csak a súlyosabbja érez egy pillanatig halálos
hideget a szívében. Óh jaj, mindnyájunkat fenyeget a veszedelem, hogy egy szép
napon elfáradunk és istenfélõk leszünk. Mint most, legújabban szent Adolphe
Retté.
III.
Otero és Magdolna
Otero,
a hírhedt Otero férjhez megy és a Madeleine-templomban lesz az esküvõ. Az az
abbé, akinek parókiájához tartozik, szívesen megáldja a frigyet. Ezt ki is
jelentette már egy újságírónak, aki megkérdezte. Végre is Magdolna templomában
illik örülni egy új Magdolnának. De van az abbé úr irgalmasságának más oka
is. Egész világ tudja, hogy Franciaországban a nyugalomba vonult Oterók
vallásos és templomi célokra mennyit áldoznak. Ezek a Magdolnák minden nap
gyónnak s a szerzett vagyonból minden nap készpénzzel veszik meg a bûnbánat
üdvét. És mivel nehéz sor vár Franciaországban a plébániákra, ugyancsak nagy
érdekek kívánják, hogy a Magdolnák sok pénzt szerezzenek és vezekeljenek.
(Párizs,
november 26.)
Budapesti Napló
1906. november 29.
A. E.
|