|
(Párizsi jegyzetek)
I.
Rendõr a templomban
A
St. Sulpice-templomban hajnali misére gyûl a nép. S ez a nép alig harminc
ember, holott azt kellene most megmutatni, hogy Franciaország Rómának ad
igazat. S a csöndes, misztikus templomba íme dölyfösen, de illedelmesen belép a
rendõr Franciaország nevében. Másfélezer esztendõ óta e földön mindenki tudja,
hogy a mise - mise. Ez a rendõr most azt mondja, hogy itt most népgyûlés van.
Népgyûlés, amelyet nem jelentettek be. S a rendõr elõveszi a ceruzáját s írja:
„Egy
komédiás-ruhás férfiú halkan motyogott az egybegyûltek elõtt. Különféle s nem
mindig érthetõ szavakat mondott. Ilyeneket például: Dominus vobiscum, Ite missa
est stb. A hallgatókat nem izgatta föl láthatóan a komédiás-ruhás férfiú
beszéde. Egy óráig tartott körülbelül a törvénytelen gyülekezés.”
E
rémítõ jegyzetekbõl hivatalos rendõri jelentést csinált a tudatlan vagy nagyon
is tudatos rendõr. S õ, a jámbor, nem is sejtette, hogy mit mível. Rendõri
jelentés egy misérõl. Talán pontot se tett a végére a nem nagyon írástudó
rendõr. S mégis egy világ halt meg a St. Sulpice-templomban.
II.
A pápa és a börze
Montagninit,
a pápa kiutasított követét, legjobban a Rothschild-bank sajnálja. A Monseigneur
nemcsak azért volt itt, hogy a francia katolikusok lelkét megmentse. De
játszott a börzén a pápa megbízásából s a Rothschild-bank közvetítésével. Mivel
X. Piusnak már elfogyott az a félmilliója, amit a lutheránus Vilmos császártól
kapott. Senki itt Franciaországban, ahol a midinette-ek is játszanak a börzén,
ezért nem haragszik. De azt sokan furcsállják, hogy a pápa éppen akkor játszott
baisse-re, mikor engesztelhetetlen választ küldött Franciaországba. Még a
legkatolikusabb francia kispolgár is háborog a pápa ellen. Hogy lehet a
csalhatatlan X. Pius ilyen rossz üzletember? Hát komolyan hitte, hogy az õ
üzenete fölforgatja Franciaországot s minden francia papír hanyatlani fog? Ez
olyan ügyetlenség, amit a legvadabb klerikálisok se tudnak menteni. Mert
elvesztheti valaki a lelki üdvösségét, de ezt könnyen vissza is szerezheti. De,
hogy a pénzét vesztegesse valaki olyan könnyen, mint õ szentsége: ez sok. S
gúnyosan száll Szent Péter utódja felé a párizsi esprit:
-
Öreg, öreg, a börze nem - mennyország.
III.
A hõs papok
A
nacionalista és klerikális sajtó hivalkodik, hogy vannak még hõs papok. Hõsök,
akik mártírok nem lehetnek az Állam ravaszságából. Ezek a hõs papok egyre
hirdetik, hogy nem ijednek meg a bilincsektõl. Egészen bizonyosak tudniillik,
hogy bilincseket nem raknak rájuk. De attól igenis félnek, hogy be kell
rukkolniok katonáknak. S szörnyû igazságokat mondanak a militarizmus ellen. A
militarizmus ellen, melynek mindenütt az egyház a szószólója. Mert nem jó volna
a fõtisztelendõ uraknak Marokkóban például, ha kell, hõsködni. Kényelmesebb
dolog ez az oltár mellett s a jámbor hívõk hatalmas alamizsna-pénzébõl. Hervé,
az antimilitarista szocialista vezér ujjonghat. Ime, onnan kapott segítséget,
ahonnan a segítséget nem is várta.
(Párizs,
december 15.)
Budapesti Napló
1906. december 19.
A. E.
|