|
(Párizsi levél)
Franciaország
be fogja hozni a cím-adót s ez némiképpen fáj - a demokráciának. Azt állítják
sokan, hogy a cím-adó valóságos kodifikálása lesz a nemességnek. S ez méltatlan
volna a harmadik köztársasághoz s egy kicsit komikus is. Szerencse, hogy nem
így van s hogy a kutya-adó sem tette a kutya-világot házi állataink
arisztokráciájává. Nyugodt lehet a demokrata Európa: a mai Franciaország nem
csinál ostobaságot. Egészen okos gondolat ez a cím-adó s bár ott tartanánk,
hogy Magyarország is tervbe vehetné. Valaki megkülönböztetõ címet kíván az
egyszerû nevûek milliói között. Igazolja, hogy ehhez történelmi jussa van neki
és fõképpen a nevének. Tekintettel a mai társadalom nagyobb felének máról
holnapra meg nem változtatható együgyûségére, valaki e címnek hasznát veszi.
Megtisztelésben, rangban, anyagiakban, az életet megkönnyítõ gõgben, talán
karrierben is. Hát ez szomorú, ha ma is így lehet még, de ha így van, hát
fizessen az a valaki. Ráfér a francia költségvetésre bizony, melyet deficit
fenyeget s egy kis rend sem fog itt ártani.
A
nagy forradalom óta sokféleképpen bánt Franciaország az elvénhedt nemesi
osztállyal. Volt korszak, amikor nem volt abszolúte szabad cifrázni a nevet. S
III. Napóleon idejében viszont mindegyik rezsim nemessége bátran virágzott. A
harmadik köztársaság egy darabig bölcs, de nem okos álláspontra helyezkedett.
Hogy tudniillik ha valakit mulattat az, hogy például õ gróf, hát hadd mulasson,
szegény. Nem volt okos ez az álláspont, mert íme, a névarisztokrácia a tömeg
ostoba babonája s a parvenüek ambíciója révén ma is él. A régi,
forradalomelõtti, az I. napóleoni, a restaurációs, a III. napóleoni, mind. De
legjobban az újabb idõben: a pápai nemesség, az idegen, az egzotikus vagy az ön-nemesség.
Kényszerhelyzetben
s mert a cím-imádást a tömegbõl nem lehet egyszerre kiirtani, ezúttal okos
módszert választ a köztársaság. Mindegyik francia rezsim névarisztokratája, ha
hiteles okmányai vannak s elég pénze van, tovább szórakozhat az õ címerével.
Okos, ravasz és ironikus fogás és csak utópisták mondhatják
antidemokratikusnak. Sok haszna lesz ennek: elõször is majdnem egy millió frank
évi jövedelem - szociális célokra. Azután a mindenképpen elzüllöttek elesnek a
szép címektõl s ez már csak az úgynevezett hiteles arisztokráciát is negyedére
vagy felére redukálja. Francia állampolgár külföldi nemessége érvénytelen s még
adóval sem érvényes. Adieu pápai grófok, olasz hercegi adoptáltak s egyebek.
Végül pedig eltûnnek az önmágnások, a raszták, kik az együgyûeket becsapták a
címeikkel. A történelmi címet iszonyú szigorúan fogják vizsgálni s az eredmény
mégis az lesz, hogy akik címeket viselhetnek, azt csak a pénzükért viselhetik.
Akárki
mit mond vagy ír: okos törvény lesz az új francia törvény. A köztársaságnak
vannak szomorú tapasztalatai a történelmi babonák szívósságáról. Próbálták már
valamikor a Concorde-téren a pénzes adónál radikálisabb módon fogyasztani az
arisztokráciát. Meglássa akárki, hogy az okosság, az ironikus ravaszság többet
fog érni a tömegek fölvilágosításában s a mindenképpen elnyûtt haszontalan
arisztokrácia sterilizálásában. Végre ne felejtsük el, hogy maga a hivatalos
francia köztársaság is vétkezett. Majdnem a legutóbbi idõkig diplomatáit a
cifra nevûek közül választotta. Itt az ideje, hogy államilag, okosan segítsük
halálra az úgynevezett nemesi osztályt. Ez osztály írói megrendítõ regényeket
írnak a régi arisztokrácia agóniájáról: adjunk be szegény, nehezen halóknak egy
kis siettetõ, édes mérget. Ezt teszi Franciaország s ne féltse senki az új
törvénytõl a demokráciát. Franciaországra sok mindent rá lehet fogni, csak azt
nem, hogy - Magyarország.
(Párizs.
)
Budapesti Napló
1906. december 27.
Diósadi
|