85. ÜNNEP UTÁN

(Párizsi jegyzetek)

I.

A Chartier-ügy

Éppen karácsonyra lepték meg Párizst Chartier asszony szenzációjával a hírlapok. Ez a Chartier asszony okleveles bába, aki ezernél több magzatot ölt meg. Úri leányok, finom özvegyek menekültek hozzá és Chartier asszony segített a bajukon. Sõt híre jár, hogy elõkelõ színésznõk is látogatták ezt a tudós nénit. Sõt és százszor sõt: férjes asszonyok is, akik hát csak kényelembõl nem akarták a gyermeket. Félni lehetett, hogy megint olyan botrány lesz, ami Franciaországot bepiszkolja a külföld elõtt. Okos és rossz emberek föltették tehát a kérdést: érdemes-e világraszóló botrányt csinálni? Chartier asszonyok csak Párizsban operálnak s másutt nem halnak-e meg ezerszámra meg sem született gyermekek? Mi hasznunk lesz egy sereg szégyenbõl és ha Chartier asszonyt elcsukják? Okleveles és nem okleveles bábák ezután is kedvében fognak járni a szemérmes társadalomnak. Betlehem óta a férjetlen terhes nõknek nem sikerül úgysem elhitetni, hogy a Szentlélek a ludas. A társadalom még sokáig meg fog maradni a maga galád szemérmességében. Igaz, hogy a szerelmesek se azzal hívják meg egymást keringõre, hogy az - „emberiség érdekében”. Summa summarum, Párizsban el fogják altatni, amennyire lehet, a Chartier-ügyet. Itt meg merték csinálni a Panama-botrányt, a Dreyfus-affért, a Szeparációt. Úgy látszik, hogy a Chartier-ügy valamennyinél koraibb és kényesebb. Sok száz esztendeig, míg csak alaposan ki nem cserélõdik a mai társadalom, csak azok fogunk élni, akikkel születésünk elõtt meg nem látogat egy tudós asszonyt az édesanyánk. Nem lehetetlen, hogy éppen a legkülönbeket kotyvasztják el a földi emberek közül a tudós nénik.

II.

Új misék

Franciaországban nem új dolog vallástalan vallást csinálni a vallás ellen. A franciák esztétikája, életkedve rítust csinál a rítus ellen is. Most karácsonyra íme föltámadtak a régi, forradalmi bigottságok. Párizsban laikus istentisztelet volt, Róma-ellenes, az Emberiség hívõi által. És a vallástalan vallásosak kérik a katolikus templomokat az õ laikus miséik számára. Micsoda bárgyú „szabadgondolkozás”, micsoda szomorú perspektívák. Vagy-vagy: vagy nem kell a templom vagy nem cserélünk eben kutyát. Misézni jobban tudnak Róma papjai, mint az új papok. Ha a vallás helyébe nem tudjuk a tudományt, a babonátlan és rítustalan hitet tenni, egye meg a fene. Akkor maradjon olyan maszlagos a világ, mint ma s szamár, aki jobbat akar. Akkor Rómának van igaza: az emberiség buta és butulni akar.

III.

Szaporodnak a könyvek

Mennyi könyv, mennyi könyv ebben a Párizsban s akad valamennyinek olvasója. Száz új verseskönyv, kétszáz regény és novella, sok száz más. És tíz év óta zokognak a francia könyvkiadók, hogy nem kell a könyv. Bizony, hála istennek, a régi könyv már alig kell. De a könyvek mégis szaporodnak. Úgy látszik s úgy van: új közönség lesi a betût, új igényekkel, új vágyakkal, új esztétikával. De a könyvek szaporodnak s ez a fõ. A mi kultúránk mégis csak a betû által áll, az írásos gondolat által. Ma egy bús magyar fiú állított be hozzám s könnyes vidámsággal tréfálkozott:

- Tudod-e, hogy az M betû fatális betû? Ma olvastam egy könyvkiadói statisztikát. Legkevesebb könyvet fogyasztanak: Marokkóban, Moldvában, Mexikóban, Magyarországon, Mongolországban és Macedóniában.

(Párizs, december 27.)

Budapesti Napló 1907. január 1.

A. E.