87. PÁRIZSI JEGYZETEK

I.

III. Napóleon bajusza

Szörnyû példa: Franciaországban egy teremtett lélek sincs, aki emlékeznék a III. Napóleon császár bajuszára. Egyik színház darabjában prezentálják ezt a szerencsétlen szekunder-Bonapartét. S folyik a vita Párizsban, hogy történelmi színû bajuszt ragasztott-e a színész. Milyen színû bajusza volt III. Napóleonnak: barna, fekete, szõke, vörös? Szent Ilona szigetének lakói közül többen tudják, hogy valamikor járt a szigeten egy cirkusz, mint azt, hogy Nagy Napóleon ott halt meg. Íme még sokan élnek azok közül, kiket III. Napóleon kegye emelt ki a semmibõl. Élnek még sokan olyanok, akik gyûlölték és a semmibe visszaküldték a Franciaországot katasztrófába vivõ császári fajankót. Még okvetlenül élnek nõk, akiket III. Napóleon csókolt s akik a bajuszt elég közelrõl láthatták. Élnek még piktorok, akik aranyakat kaptak, hogy lepingálták a császárt. De már arra sem emlékszik senki biztosan, hogy a bajusza milyen volt. Szörnyû példa: íme minden emberi hatalomnak és dicsõségnek sorsa. Íme a történelemtudomány értéke egy harmincöt esztendõ alatt elfelejtett bajusz szimbólumában. Csak nekünk, magyaroknak jut egy kicsi elégtétel e párizsi szenzációból. Arra sokan és holtbizonyosan emlékeznek, hogy a császár magyar pedrõvel kente a bajuszát. Ezt okvetlenül a magyar emigránsoktól tanulta, akiket egyébként sohse vett komolyan. Ez meg azután nekünk magyaroknak szörnyû példa és szimbólum. III. Napóleon, ez a buta kalandor mégiscsak Európa sorsát tartotta valamikor a kezében. Európa térképe III. Napóleon bajusza mozdulatára igazodott Magentától Sedánig. S a mi szerepünk e fatális korszakban annyi volt, hogy III. Napóleon magyar bajuszpedrõt használt.

II.

A Szenátus vége

Valamit megjósolunk: Franciaországban rövid idõ múlva el fogják törülni a Szenátust. Már itt haldoklik bizony minden babona s az is, hogy haladni csak mérséklettel lehet. Tudományos igazság, hogy az öregség betegség. Micsoda korszakos emberi szamárság az, amely az öregségbõl érdemet csinál? Mikor az ember megöregszik, a fiatalságát sírja vissza. Ez emberi és örök. Nem bevallása-e annak, hogy mindig a fiatalságnak van igaza? Törvényt ne hozzon az, aki már elcseppent az élettõl. Az élet a fiataloké. Az agg kor bölcsessége legenda. Legen­dára pedig talán még a parlamentarizmusnak sincs föltétlenül szüksége. És ezt az igazságot még azoknak is illik belátnunk, akik már öregszünk.

III.

Philippe Crozier

Philippe Crozier, semmi „de”, semmi „marquis”, semmi. Philippe Crozier lesz Bécsben Franciaország nagykövete. Sõt talán már az is azóta, hogy ezt írjuk. No íme, végre, a legistenkegyelmébõlvalóbb Bécsnek is be meri vallani Franciaország, hogy micsoda. „Demokrata köztársaság vagyok, a Millerand-ok, Pelletanok, Piquart-ok köztársasága. Sajnálom, de Bécsnek sem küldhetek mást, mint egy egyszerû Crozier-t”. Az õszinteség sokat lendítene e nyomorúságos világi életen. Lesz ám annak hatása, hogy Bécsben egy Crozier képviseli Franciaországot. Egy bugris, egy címtelen, egy dolgozó, értelmes ember. S nem egy vén, formás mágnás-majom. Az õszinte cselekedetek egyben bátor cselekedetek is. A bátor cselekedetek pedig még a magyar Bethesdát is föl tudják egy picit kavarni.

(Párizs, január 5.)

Budapesti Napló 1907. január 9.

A. E.