90. NÉHÁNY PÁRIZSI HÍR

(Posen lengyeljei és a franciák.) Párizs klerikális lapjai feltûnõen pártjukat fogták Posen szenvedõ lengyeleinek. Hogy milyen fölséges dolog a lengyel gyermekek sztrájkja. Õk az istennek sem akarnak az istenhez másképpen imádkozni, mint anyanyelvükön. A klerikális csalafintaságba azonban hamar beláttak a liberális lengyelek. Miért fáj a francia nacionalista lapoknak éppen az, hogy a katolikus hittant kell németül tanulniok a lengyel gyermekeknek. Persze nem volna olyan nagy a részvét, ha természettudományokat kellene csupán németül tanulniok. S a lengyel liberálisok tiltakoznak Párizs radikális lapjaiban a jezsuita részvét ellen. Poroszországnak nem az a bûne, hogy a vallástant németül akarja tanítani a kis lengyeleknek. De az, hogy meg akar ölni egy derék népet és kultúrát. Persze a világ klerikálisainak csak a vallástan fáj. Nos hát a liberális lengyeleknek ez fáj legkevésbé. Nem árt, ha a Hencz Károlyok, Markosok, Lázár Pálok és Sümegiek országában meghallják ezt. A hazafias, liberális lengyel intelligencia visszautasítja a klerikális részvétet. Még egy olyan elnyomott nép becsületes fiai, mint a lengyel nép, sem akarják, hogy a klerikalizmust hazafiasság leple alatt soraikba becsempésszék.

(Az orléans-i herceg haragszik.) Az orléans-i herceg haragszik s ezúttal nem a franciákra. Az angolokra haragszik az entente cordiale miatt. Úgy fordultak a dolgok, hogy Angolország és Franciaország gyalázatosan összebarátkoztak. Szóval a francia trónkövetelõ fenséges úrnak elmúlt az a reménye, hogy egy esetleges angol-francia háború besegítse a királyi székbe. Haragjában õ fensége eladja most angolországi birtokait. Esetleg majd Magyarországon telep­szik le, amelyet különben is szeret. Európa minden reakcionáriusainak, kivert szerzeteseknek, kóbor trónkövetelõknek és minden ultramontán gondolatnak ez idõ szerint Magyarország az egyetlen reménysége.

(A nagy drámából komédia.) Íme, mint lesz a nagy drámából - komédia. A Dreyfus-ügy teljesen összetörte Franciaországban a nacionalizmust. Maguk az egykori nacionalista vezérek sírva vallják be: a harcot elvesztették. Egy-két buta bugrison, letört kalandoron kívül mindenki belebékült a helyzetbe. S ekkor fogja magát Rochefort, hogy õ föltámasztja a Dreyfus-ügyet. Egyetlen ember ez a vén, zseniális bolond, aki nem adta meg magát. Népgyûléseket tart nép nélkül, beszédeket hatás nélkül. És Párizs annyira szereti a komédiát, hogy még divatba fognak jönni a Rochefort-gyûlések. Oda fog járni mindenki, aki Párizs színházaiban unatkozik. Pedig ilyenek sokan vannak.

(Párizs, január 12.)

Budapesti Napló 1907. január 18.

A. E.