92. PÁRIZSI JEGYZETEK

I.

Hazafiasság és maszlag

Stendhal a maga korában az olcsó hazafiaskodást patriotisme d’antichambre-nak nevezte. Magyarul olyan szeretete ez a hazának, amelytõl szegény haza holtáig koldul. Ez az elõszobai, sõt cselédszobai, még sõt - ólbeli hazafiság Franciaországban meghalt. De él, nagyon él, Magyarország földjén, ahol szívesen öltik föl az emberek az uraságoktól levetett babonákat. Apáthy István még elnöke volt a magyar szabadgondolkodóknak, amikor a magyar patriotisme d’antichambre-t megformulázta. Európai emberek, szabadgondolkozók társaságában ki merte jelenteni, hogy szerinte csak a maszlag tehet boldoggá egy nemzetet. Szép, hazug legendák, mesék, hiú állítások, a Horvát István igazságai. Ádám is magyar ember volt s ha baj lesz, a keleti expressz-vonaton jönnek Attiláék. Éppen mostanában jelennek meg sûrûn elfogulatlan történelmi munkák a porosz-francia háborúról. Az elõszobai hazafiaskodás egyszerûen lenyakazta annak idején azokat, akik Sedant elõrelátták. Ó a franciáknak van elég okuk, hogy torkig legyenek az olcsó, lármás, hiú, legendákból táplálkozó hazafiaskodással. Micsoda rettenetes Sedan elõtt állhat szegény Magyarország, ha éppen ott dühönghet most legszabadabban a patriotisme d’antichambre.

II.

Nagyon érdekes írások

Emlékezetes ugy-e, hogy a francia kormány néhány héttel ezelõtt mint toloncoltatta ki Montagnini urat. Ez a Montagnini Franciaországban képviselte a pápát akkor, amikor Franciaország kijelentette, hogy Sarto urat, a római pápát nem ismeri. A párizsi nunciaturán, mivel Montagnini úrnak gyorsan kellett elutaznia, nagyon érdekes írások maradtak. Nem a szerelmes leveleket értjük, hiszen az természetes, hogy Párizsban egy elõkelõ pap, aki a pápa megbízottja, igen buzgón szeretkezik. De maradtak ott furcsa, konspiráló írások, levelek és seftpapírok. Clemenceau, a francia miniszterelnök állitólag kijelentette, hogy a gazdátlan írások sokkal érdekesebbek, mint akárki elképzelhetné. Hanem egyelõre csak maradjanak titokban ezek a nagyon érdekes írások. Majd a kormány tudni fogja, hogy mikor publikálja õket. És ha önök, otthon Magyarországon olvassák, hogy a kultúrharcban milyen bátortalanok a papok, gondoljanak a Montagnini írásaira is. Sok-sok klerikális vezér reszket attól, hogy kiderül egy és más gazemberség. Franciaországban, a Panama-botrány hazájában, tudniillik meghalt az, aki tisztázni nem tudja magát a korrupció vádja alól. Egy Polónyi-botrány Polónyi teljes erkölcsi halála nélkül itt a Panama-affér országában elképzelhetetlen. Azok a nagyon érdekes írások megint meg fognak ölni néhány nacionalista és klerikális francia politikust. Természetes, ha õk nem siettetik a maguk halálát.

III.

Dérouède az Akadémiában

Ménesbe kerül a fogyó tûzû versenyparipa Déroulède pedig az Akadémiába. Amikor kiderül, hogy mint politikus csõdbe jutott, eszükbe jut híveinek, hogy író. Megjegyzendõ, még pedig nagyon megjegyzendõ, hogy a francia Akadémia sokkal erkölcsösebb testület, mint a magyar. Konzervatív, sõt retrográd, de következetesen az. Mostanában például mindig a kormány és mindig a nép ellen van. Nem pedig mindig a kormány mellett s mindig a nép, vagy ha úgy tetszik a nagy közönség ellen. És alapjában úgy áll a dolog, hogy Franciaországban még a reakció is progresszívabb, mint például nálunk a liberalizmus. A francia Akadémia mégiscsak eszmékkel operál s az eszmék végeredményben nem lehetnek haladásellenesek. Ha Déroulède akadémikus lesz, ez nem fog ártani természetesen az Akadémiának. De nem fog ártani a haladás ügyének sem, sõt. Bár csak mi is ott tartanánk, hogy a csõdbejutott politikusok az irodalomban, mûvészetben vagy tudományban támadjanak föl. De lehetséges-e ott az ilyen kontaktus politika és kultúra között, ahol Hencz Károly és Somogyi Aladár vezetik be a politika tánctermébe - Kultúra kisasszonyt.

(Párizs, január 22.)

Budapesti Napló 1907. január 27.

A. E.