94. PÁRIZSI JEGYZETEK

I.

Újságíró miniszterelnökök

Waldeck-Rousseau, amikor megbukott volt, fölcsapott újságírónak. Jött Combes és Combes is megbukott, de õ is újságíró lett. Neue Freie Presse ennek egyébként ma is megmondhatója. És Jules Méline éppen most kezdett bele egy nagy közgazdasági tanulmány írásába. Francia­ország bukott miniszterelnökei politikai sebhelyeiket újságpapirossal flastromolják. S ez éppen nem új dolog, még Magyarországon sem Bánffy Dezsõ óta. Persze, hogy az elvesztett hatalom s a szerzett tapasztalatok után nem jöhet más, mint - a sajtó. De csak azoknál bizonyos ez, akik nagy politikai sietségükben nem értek rá írni. De mi történik például, ha egy újságíróból lett miniszterelnök bukik meg? Ha Clemenceau meg fog bukni, lesz-e belõle régi Clemenceau? Vagy csak annyi publicistaláz is marad-e benne, mint például Combes-ban? Erõs a gyanunk, hogy Clemenceau, ez a vulkánember, ki fog hûlni, mihelyt megbukik. Õ neki csak csömöre lesz, mert az írnivalóját már a miniszterelnökség elõtt megírta.

II.

Beteg Rothschildok

A francia Rothschildok családjában baj van. Természetes is, hogy a Rothschildok Franciaországban kezdik a dekadenciát. Ime két egészen friss hír két francia Rothschildról. Az egyik (keresztnevét titkolják) a minap áttért a katolikus vallásra. Tehát keresztneve egészen új is, és nemsokára belép egy szerzetesrendbe. A másik Rothschild (keresztneve Henri) színdarabot írt s már el is fogadtatta egy bulvár-színházzal. Keresve sem lehetne találni két beszédesebb dokumentumát a degenerálódásnak. Egy Rothschild, aki szerzetes lesz s egy Rothschild, aki poéta-sikerekre éhes.

Ez a vég kezdete bizony, de azért nem kell kétségbe esni. A pénznek van egy jó természete: ha nagyon fölszaporodik, õ parancsol. A Rothschild-vagyon nem szalad szét, ha elkeresz­té­nyesedik az egész família. Sõt ha barát lesz valamennyi férfi-Rothschildból. Sõt még a litteratúra, ez a már kikeresztelkedésnél is veszedelmesebb métier sem árthat a Rothschild-vagyonnak. Lebaudy Jakab vagyonának a szaharai császárság mániája sem ártott, pedig mennyivel kisebb a Rothschild-vagyonnál. A beteg Rothschildok fölött õrködik a Gondviselés, az egészséges sok-sok millió pénz.

III.

Egy szent család

Az én párizsi furcsa ismerõseim egyik legkedvesebbjérõl, Girault-ról kapok hírt. Michel Lujzánál ismerkedtem meg ezzel a pompás, piaci Tolsztojjal. Késõbb egy népgyûlésen szidta Jaurest és híveit, akik akkor a kormánypártisággal kísérleteztek. Clemenceau és Briand egykoron pajtásai voltak ennek a vad és alapjában szomorú és szelíd anarchistának. Most pedig Girault megundorodott a fórumtól, az utcától, a tömegtõl. Itt, Párizs mellett, Saint-Germain-en-Laye-ben egy kommunista családot alapított. Szép, csöndes mezõn épült a lakásuk. Hat férfiú és öt nõ él, dolgozik, szenved és vigad együtt. Van négy gyermeke a szent családnak már. Egy tehenük van, néhány juhuk s nagyon megelégedettek valamennyien. Van egy nyomdájuk s abban anarchista-kommunista röpiratokat gyártanak. Ezeket Párizsban eladják. S a viharos forradalmi röpiratokból õk szerényen, szépen, de nyugodtan élnek. Csakhogy Clemenceau sem a régi anarchista lény már. És Giraulték sokat szenvednek a hatóságoktól. A hatóságok mindenütt hatóságok - és gyerekesek. Bántja õket ez a különös család, mely fitymálja a szent társadalmat. Dögöljön meg a szomorúságtól, vagy éhségtõl a mai ember, de vészes példákat ne adjon a társadalomnak.

(Párizs, január 28.)

Budapesti Napló 1907. február 1.

A. E.