|
(Párizsi levél)
Párizsban
délután öt óra körül íródik ez a kurta levél. Álmos, januári felhõk borongnak
az égen. A földön pedig, a Ville-Lumiere utcáin, széles pocsolyák. A Café de la
Paix elõtt a rossznyelvû idegenek csúfolódnak.
-
Voilà Paris: ville de la lumière et de la boue.
S
a csúnya, leves sárban tipegnek vagy rohannak nõk és férfiak. A szerelem két órája kezdõdik: Párizsban
öt és hét óra között szeretnek.
Titkos
találkák, hirtelen nászok s tiltott frigyek két órája ez. Legénylakások,
hotelszobák és furcsa szalonok csókaratásának ideje. S éppen ez órákban tart
elõadást Madame Léo Claretie szalonjában Marcelle Tinayre.
Marcelle
Tinayre elegáns, divatos, sõt talentumos írónõ. Az új Éva szerelmérõl beszél, s
nagyon internacionális társaság hallgatja. Ott van gróf Khewenhüller-Metsch is,
a mi nagykövetünk. És az egész Balkán ott van: román, bulgár, görög, szerb urak
és hölgyek.
Megint
bebizonyosodik: voltaképpen barbár Keletrõl toborzódik a civilizáció elõõrsége.
Bécs, Konstantinápoly, Teherán és Szentpétervár négyszögében nem általános a
kultúra. De ha egyszer e barbár négyszögbõl valaki ki- és túlfinomodik, az futó
bolondja lesz minden új ideának.
Hát
hálás publikumhoz beszél ilyenformán Marcelle Tinayre. Még talán csak az egy
Budapesten verõdhetik össze ilyen fanatikus, modern feminista társaság. Holott
Marcelle Tinayre nem mond egy zokszót sem újat. Csúfolja a romantikusokat, akik
a becsületes szerelmi ténykedésbõl holdvilágfalást csináltak. Kacagva siratja
el a házasság hazugságát, ostorozza a sokféle prostitúciót. S természetesen végül
az új, szabad Évát idézi, aki nagyszerûen, egészségesen, eszének és vérének
áldott kompromisszumából ajándékozza a csókjait.
Taps
és eközben Párizsban megint lebonyolítottak néhány ezer szerelmi ügyet.
Sehol
a világon nem ütközik annyi nehézségbe a szerelem revideálása s az egész
nõkérdés, mint a minden más társadalmi mezõn újító hivatású és kedvû
Franciaországban.
Hosszabb
magyarázatát e jelenségnek végezzék el és el is végzik a bölcsek. Mi csak, mint
afféle léha krónikázók, konstatáljuk, hogy az új Éva Párizsban nem jelentkezik.
Majd egyszer, ha egészen meglesz az új társadalom. - Addig bizony, szinte
szégyelljük regisztrálni, Párizsban elválaszthatatlan marad pénz és szerelem.
Társaságbeli hölgyektõl grizettekig a legforróbb szerelmi lihegésben sem felejt
el valamit a párizsi nõ. A honoráriumot, pfuj, a honoráriumot, a valamelyes
formájút. Még azok a legmeghatóbb és legkülönb esetek, ahol a nõnek arra kell
gondolnia, hogy ezt a honoráriumot - õ adja. Szegény megbélyegzett leányok s
hervadt pénzes dámák esete ez. Akiknek vásárolniok kell az egyet vagy
egyetlent, a szívbeli lovagot.
S
a francia nõ számára az egész világnak minden vonalában meg kell változnia,
hogy megérthesse az angol, a német, az orosz, a román, esetleg a magyar Éva
lázadását. Sok századok nevelték õt olyannak, amilyen, s a vére már pénzzel
fölmérhetõ tempóhoz szokott.
De
az nem lehetetlen, hogy Párizsban is divatba jön a feminizmus. Mint ahogy
nehezen közönséget csinált magának az Ibsen Nórája. S mint ahogy Prévost nagy
író lehet ama furcsasága miatt, hogy regényt ír abból, ami Londonban, Berlinben
s esetleg már Budapesten is nagyon silány téma volna egy feminista
fölolvasásra.
S
ha divat lesz az, hogy a Marcelle Tinayre-ek az elõkelõ szalonokban az új Évát
hirdessék, meg fogják változtatni az idõt. Öt óra elõtt vagy hét óra után
lesznek a fölolvasások. Hogy a hölgyek a
szerelem két órájában bujkálva, így vagy úgy megalázhassák magukat.
(Párizs,
január 29.)
Budapesti Napló
1907. február 2.
A. E.
|