|
Arthur Meyer
(Párizsi
levél) Azt beszélik, hogy X. Piust nem Merry del Val rángatja. Arthur Meyertõl
fél a pápa. Arthur Meyertõl, aki pápább a pápánál. S a Gaulois
szerkesztõségében, ahol Arthur Meyer az úr, keményebben ejtik ki a non possumus-t, mint a Vatikánban.
Franciaországnak új Szent Lajosa ez az Arthur. S királya egy pompás típusnak: a
kikeresztelkedett és ultramontán zsidónak. Persze, hogy e típusnak
Franciaország társadalmában kellett kibimbóznia a legszebb virágot. Nekünk is
van már otthon, Magyarországon, Sümegi Vilmosunk. De Sümegi és Meyer között még
talán nagyobb a távolság, mint Magyarország és Franciaország között.
Arthur
Meyer nagyon katolikus és nagyon francia. Legitimista, királypárti, konzervatív
és történelmi alapon áll mindig. Mint francia hazafi a Jeanne d’Arc keresztes
vitéze. Mint katolikus egy jótát nem enged abból, amit Trident kimondott. A
hugenottákat és vallásukhoz hû zsidókat jobban gyûlöli az istentelen
tudománynál is. Úgy véli, hogy azok a veszedelmesebbek. Szentül vallja, hogy a
történelmi arisztokrácia az emberiség krémje. Õ maga is arisztokrata nõt vett
feleségül. Turenne-leányt, a legkatolikusabb fejedelmi család: a Stuartok
vérébõl.
A
Dreyfus-ügyben a legvadabb nacionalista jelszavakkal õ küzdött Dreyfus ellen. Õ
mondta ki legbátrabban, hogy vesszen Dreyfus, még ha ártatlan is. Az õ
szemében, mely hona sorsáért könnyes, talán nincs egyetlen igaz francia se ma.
Még talán önmagával sincs megelégedve. Mert mindenki destruktív elem, aki ma
él. XVI. Lajos nem átkozta úgy a nagy forradalmat, mint õ. Rousseau-tól Waldeck
Rousseau-ig mindenki hazaáruló, darabont volt. „Isten, király, haza”, evvel
alszik és ébred ez a nemes Meyer.
Az
Egyház és Haza imádata tömjénezi be az õ legintimebb életét is. Amikor
nemrégiben ifjú, királyi vérû felesége egy kis leánycsecsemõvel ajándékozta meg
s õ a szerkesztõségben kapta a hírt, elnyomta magában az apa diadalmas érzését.
Behívatta a titkárját s így szólt hozzá:
-
Táviratozza meg a Vatikánnak, hogy leányom született. A minap pedig egy nagyon
elõkelõ grófnõ hívta meg vacsorára. Történetesen január 21-ére esett a vacsora.
Arthur Meyer feddõen utasította vissza a meghívást:
-
Grófnõ, grófnõ, hogy mehetnék én társaságba e gyászos napon?
S
az õsi arisztokraták csak a lexikonból tudták meg, hogy miért gyászol e napon
Arthur Meyer. Mert 1793. január 21-én végezték ki XVI. Lajos királyt.
Ez
õ, Arthur Meyer, Franciaország legfranciább franciája s legkatolikusabb
katolikusa. Mindent a hazáért, ez az õ jelszava. S természetesen lapjáért, a
Gaulois-ért, mely a legarisztokratább és legklerikálisabb francia hírlap.
(Párizs,
február 2.)
Budapesti Napló
1907. február 6.
A.E.
|