(Párizsi levél)
Szomszédomban,
a rue Legendre-ban, tegnap, vasárnap Krisztus nevében nagy verekedés volt.
Majdnem elpáholtak engem is a rendõrök, engem, a békés kíváncsit. A francia
Szent Imre-ifjak ordító köpdösõ csordájába sodródtam be tudniillik.
A
francia Szent-Imre-ifjak miért ordítottak és köpdöstek? Mert fölbérelték õket
klerikális bolondok és gonosz papok. A rue Legendre-ben ugyanis, egy õsi
szerzetes-kápolnában, mise volt. E mise miatt tört ki a forradalom az elegáns
Monceau-negyedben.
Tudniillik
ez a mise Róma-ellenes, Egyház-ellenes mise volt. Fölszentelt, komoly,
katolikus pap mondta e misét, de franciául mondta. Egy érsek is eljött e misére
Amerikából. Az érseket Vilatte-nak hívják. Egyetlen hibája az, hogy nem a római
pápa nevezte ki érseknek, hanem az antióchiai pátriárka.
Az
antióchiai pátriárka magát Szent Péter legtörvényesebb utódjának tartja.
Mindenesetre van annyi jogcíme és bizonyítéka, mint a római pápának. Ugyanazt a
kereszténységet, ugyanazt a katolicizmust hirdeti, mint Sarto pápa. De nem akar
a világ fölött uralkodni. S hagyja, hogy minden ország katolikusai a maguk
nyelve és ízlése szerint imádkozzanak.
Az
én negyedemben tehát az Egyház és Állam szétválasztásakor megalakult a
Róma-ellenes katolikus Egyház. A címe: francia, apostoli és katolikus Egyház.
Éppen olyan, mint a római katolikus, csak a misét nem latinul tartja. S fütyül
õ szentségére, az internacionális, római katolikus pápára.
A
gyülekezet, az új Egyház tagjai mívelt, katolikus franciák. A mise szép,
rendes, törvényes volt. S a római, klerikális kamaszok fölbiztatva mégis
berontottak a templomba és megzavarták, illetve meg akarták zavarni több száz
ember áhítatát.
S
ezek panaszkodnak a világ elõtt, hogy Franciaország nem tiszteli a
vallásszabadságot. S ezek mernek a hazafiság nevében beszélni. Akik nem tûrik
az olyan katolicizmust, mely francia. Mely nem latin misés és nem internacionális.
Valóban a római Egyház szinte igazolja egy volt fiának, de nagy ellenségének, a
francia közélet nevezetes szereplõjének ezt a mondását: - Az Egyház megérett
végre a pusztulásra. S isten is el akarja veszíteni, mert végérvényesen elvette
az eszét.
Így
volna?
Párizs,
február 4.
Budapesti Napló
1907. február 7.
A. E.
|