|
I.
Giza Ritschl
Giza
Ritschlt az új holland irodalom vallja magáénak. De írnak róla már elõkelõ
külföldi folyóiratok is. Most olvasok például róla a Mercure de France-ban.
Giza Ritschl magyar leány és pár év óta holland poéta. Azt beszélik, hogy
Gorteren, a nagy holland költõn kívül nincs még egy olyan költõje Hollandiának,
mint Giza Ritschl. Még kissé idegen neki a holland nyelv. De már mûvésze mégis
e nyelvnek. S csodálatosan új a hollandoknak az õ magyar tüze, ereje,
szenvedélye. Hát íme egy új szomorú dokumentum. Muzsikus, szobrász, festõ, már
régen vándorol ki Magyarországról. Hiszen mûvészetük nyelve internacionális. De
milyen lehet ott a társadalmi bomlás, ahonnan a nyelv mûvésze is kivándorol.
Emlékszünk ugy-e, hogy Reviczky is majdnem fölcsapott német költõnek. Szomorú
bõsége a talentumoknak s hihetetlen szellemi nyomorúság az anyagi nyomorúság
mellett: ez az ok. Magyarország meghal a feudális nyomás alatt. Nemcsak erõs,
munkás parasztjai vándorolnak ki, de mindenki, aki teheti. S a Giza Ritschl
esete csak egy eset. De talán a legbeszédesebb. Nincs kenyér és nincs kultúra
otthon. Menekül, aki tud, a mágnások, kalandorok és koldusok szerencsétlen
országából.
II.
Gyász Klementináért
Ferdinánd
bolgár fejedelem anyja utolsó leánya volt Lajos Fülöp királynak. S összegyûltek
most, hogy Bécsben meghalt, gyászos torra itt a hû orleanisták. Nem Párizsban
volt a gyászünnepély, hanem Neuilly-ben, egy kis kápolnában. Oh mert kis helyen
elférnek ma már Franciaországban a kitartó royalisták. Ott voltak: comtesse
d’Eu, duchesse de Chartres stb. stb. Fõképpen nõk, szomorú és elõkelõ nõk. De
összesen sem voltak hatvanan s ezért bújtak egy kis kápolnába. Hajh, soha ilyen
szomorú rekviemet, ilyen reménytelent, ilyen gyászosat. Este, ugyanez este,
minden gyászos hölgy színházban volt. Holott bõjt is van s holott meghalt Lajos
Fülöp utolsó leánya.
III.
Sarah - tanár
Hát
Sarah Bernhardt is tanár lett íme. Ma, csütörtökön tartotta második elõadását a
Conservatoire-ban. Nagyon pontos, nagyon lelkiismeretes tanár Sarah. Csak egy
kicsit elfogult a nõtanítványokkal szemben és ez furcsa. Sarah-nak tudniillik
az a hite, hogy a tragédiajátszás - nõnemû tehetség. Komolyan vallja, hogy nagy
tragikus színész nincs. Csak nagy tragika lehetséges. A férfi színész-csemeték
tehát félnek az új tanártól. Hogy vajon nem fogja-e rajtuk megbosszulni Sarah
azt a sok méltatlanságot, amit életében a férfiak részérõl tapasztalt. De Sarah
Bernhardt nem tud rossz lenni. Ma a második elõadáson kijelentette a
következõket:
Önök,
kisasszonyok és uraim, mind talentumosak. Remélem, hogy sikerül egy-két
talentumot teljes napfényre hozni. Mert talentuma mindenkinek van. Csak
igazolni tudják ezt kevesen.
És
frissen, leányosan kacagott föl Sarah. A tanítványok - mit tehettek egyebet? -
megéljenezték.
(Párizs,
február 21.)
Budapesti Napló
1907. február 24.
A. E.
|