|
I.
Megint Khevenhüller
Ausztria-Magyarország
párizsi nagykövete megint beszéltet magáról. Bécsbõl kapja a gróf az olyan
utasításokat, hogy a hivatalos Franciaországot bosszantani kell? A múlt nyáron
már írtunk néhány Práter-stílusú kötekedésrõl. Most újra tüntetni kezd
Khevenhüller úr avval, hogy nagyon lenézi ezt a piszkos, francia demokráciát.
Ha megjelenik a Quai d’Orsay-n, a francia külügyminisztériumban, tüntetõen
neveletlenkedik. Kvázi azt akarja jelezni, hogy a szent és etikettes Bécs ez
idõ szerint Párizst kutyába se veszi. Úgy értesülünk, hogy ezúttal egy új és
nagyon lapidáris tiltakozást kap Párizsból Ausztria-Magyarország
külügyminisztere. Pláne, hogy Ausztria-Magyarország elvállalta a
Montagnini-ügyben azt a szerepet, amelyet még Spanyolország is visszautasított.
Párizsban mindenki tudja, hogy a Habsburg-monarchiát egykoron Franciaország
szedte le a földi-isteni trónusról. Ha egyebet nem, de azt ma is megteheti
Franciaország, hogy megüzeni Bécsbe: köszönöm a barátságot és ne küldjünk
egymáshoz nagyköveteket. Ez még jobb záloga a jó viszonynak, mint egy olyan
tapintatlan úr kiválasztása a nagyköveti posztra, mint a Khevenhüller uré.
II.
Cléo bukása
Cléo
de Mérode kizokogta magát egy újságíró elõtt. A kedves nõt kifütyölték most
Brüsszelben. S õ összehasonlítja Brüsszelt és Budapestet. Milyen lovagias és
mûértõ város Budapest, - mondja Cléo. S milyen betyárfészek, barbár város
Brüsszel. Persze azt akarja elhitetni Cléo, hogy Lipót király miatt történt a
bukás. A belgák féltékenyek a királyukra s azért haragusznak Cléóra, mert ezt a
jámbor öregurat kompromittálta. Mintha Brüsszelben nagyon bánnák már, hogy Cléo
vagy más. Mintha Brüsszelben a király erénye fontos valami volna. Úgy áll a
dolog, hogy Cléo vén és ízetlen. S Brüsszelnek fájt, hogy az õ királyának a
nevét egy ilyen elvénült nõvel együtt emlegessék.
III.
Roland Bonaparte
Az
embernek jól esik látni olykor, hogy vannak még bölcs emberek. Ilyen bölcs
ember Roland Bonaparte herceg. Tehette volna õ is, hogy dühösen szaladjon
Franciaországból. Õ nem akart lemondani Párizsról s fölcsapott köztársasági
polgárnak. Az elsõ Bonaparte, Napóleon, fölosztotta a világot. Roland herceg is
ezt csinálja, mint geográfus. Õ is méri, méregeti a földet. Császár nem lesz
belõle, de íme beválasztották a Tudományos Akadémiába. Õ a negyedik Bonaparte
száz év óta az akadémikusok között. De a másik hármat a császári fenség címe
juttatta ilyen dicsõséghez. Roland Bonaparte a maga erejébõl s bölcs
számításából lett akadémikus. Igen kevés fejedelmi családból kerülne ki hasonló,
ha a fejedelmi család már nem volna fejedelmi család. Mégis csak a polgárvér a
legjobb vér a mi korunkban. A kis korzikai famíliából, ha császár nem is, de
egy akadémikus még íme könnyen kerül ki.
(Párizs,
március 3.)
Budapesti Napló
1907. március 8.
A. E.
|