|
I.
Leo Taxil halála
Meghalt
elfelejtve és búsan egy híres nevû ember: Leo Taxil. Gabriel Jogand volt a becsületes neve, amint
jóformán csak most derült ki. Õ azonban a Leo Taxil nevet tette híressé egy világraszóló
komédiával. Soha még senkit úgy nem gyûlöltek a klerikálisok, mint õt. Ez a
jezsuiták neveltje írta a legszörnyebb pamfleteket Róma ellen. S micsoda nagy
esemény volt az 1885-ben, amikor ez az antikrisztus megtért. Richard, a mostani
párizsi érsek benedikciót adott neki. XIII. Leó pápa teljes abszoluciót még
hátralévõ életére is. S a többire mi fiatalabbak is emlékezhetünk már
hahotázva. Tizenkét esztendeig Róma szolgálatában cselekedte azt Taxil, amit
addig Róma ellen tett. Miket írt össze a szabad gondolat ellen. Fõképpen a
szabadkõmívesek Sátán-imádásáról. Igazán ezeket az õrült butaságokat csak
Rómában hihették el. De el is hitték, elhitték még Diana Vaughant is. E hölgy
egyenesen a Sátántól érkezett volt, hogy az Egyház keblére dõljön. A Sacré-Coeur
templomban Te-deumot mondott az érsek. Parocchi bíbornok pápai áldást küldött a
hölgynek. De Taxil még itt sem állott meg. A jezsuitáknak ajándékozta egyik
legveszedelmesebb ördögnek a farkát. S tizenkét év után derült ki, hogy Leo
Taxil olyan bolondot ûzött Rómával, amilyet még nem látott a világ. Azóta
Taxil tovább írta Róma ellen a könyveit. Az antiklerikális tábor már nem nagyon
bízott benne. De annál bõszebben gyûlölték a klerikálisok. Egy kis gyászt
megérdemel ez a tüzes, vad, kalandos ember. Õ az egész világ elõtt derítette
ki, hogy milyen siralmasan, fetis-imádókat megszégyenítõen buta az az egyház,
melynek még ma is megvan az ambíciója, hogy az emberiséget vezesse.
II.
Vacarescu Helén könyve
Carmen
Sylvánál nem szerencsésebb Vacarescu Helén. Carmen Sylva is éppen mostanában
írta össze legherbateásabb gondolatait az emberszeretetrõl. Vacarescu Helén
pedig most jelentetett meg Párizsban egy kötetnyi román néplegendát. A könyv
címe Nuits d’Orient. S ha véletlenül
éppen ez idõben nem kaszálja az urat és a zsidót a román paraszt, most lehetne
írnivalójuk a francia romanofiloknak. Mert valóban szépek, különösek, költõiek
ezek a népmesék. Mint ahogy minden érzelmesebb és megpróbáltatottabb népnek
meséi ilyenek. Csakhogy ma már a nép bánatos mesékkel és dalokkal nem akar
jóllakni. Sem Romániában, sem máshol. S ez kimondhatatlanul fájhat olyan
érzékeny szíveknek, mint Carmen Sylva s egykori kegyeltje, Vacarescu Helén.
(Párizs,
március 31.)
Budapesti Napló
1907. április 5.
A. E.
|