124. A VATIKÁNI BÖRZE

(Párizsi levél)

A Montagnini-ügy nagyon kényes ügy lesz, ha egy chansonnal be nem végzik. Szerencse, hogy Franciaországban el lehet nótázni a legfellegesebb bajokat is. Nem lesz konfliktus sem Hollandiával, sem Angolországgal. Sõt még Ausztria-Magyarországgal sem, amelynek tapin­tatos nagykövete megint bemászott a lébe. A Nunciatura titkos írásaiból ugyanis kiderült, hogy némely diplomaták Franciaország ellen trafikáltak Rómával. Montagnini följegyezte, hogy az angol nagykövet s a holland követ micsoda kegyetlen ítéleteket mondtak Franciaország egyházellenes politikájáról. Az orosz nagykövet, a japáni követ, sõt még a sziámi meghatalmazott miniszter is Róma mellett nyilatkoztak volna Montagnini szerint. De egyik se annyira, mint Khewenhüller, aki itt Párizsban jóformán már teljesen a Vatikánt képviseli. Viszont dicséretére válik Khewenhüllernek, hogy õ nem mentegeti magát, mint a többi diplomaták. No de ezek a dolgok most nem érdekesek. Az sem, mint vesztegetett s akart megvesztegetni lapokat és politikusokat Szent Péter utódja. Mint akart Franciaországnak Merry del Val az õ szája íze szerint való elnököt, parlamentet, esetleg kormányformát is adni. Mint dolgozott a pápa asszonyokkal, ordók és címek ígéretével. Mint fogadott el a Vatikán mindent, amit adtak, még bort és konyakot is. Mint szemelte ki éppen a jámbor Piou-t az õ politikai ügyeinek a vezetésére, ami szinte kedélyesebb eset, mint amikor Ugron Gábor meg akarta dönteni a hármas szövetséget.

Mindezeknél érdekesebb a Montagnini-ügyben - a pénz. Óh a szentséges római pápának ez az igazi krédója. A Merry del Val és Montagnini leveleiben ez az alfa és az omega. Pénz, pénz, pénz, akárhonnan jöhet, csak jöjjön. Piou úr a Vatikán figyelmébe ajánl például néhány gazdag urat. Jön a levél Rómából: a fõ, hogy azok az urak ne felejtsék el az Egyház szegény állapotát. Jöjjenek Rómába, hozzanak pénzt, kapnak kihallgatást, áldást, címet, ajánlást. Rómában állandó könyvet vezettek azokról a bigott, gazdag asszonyokról, akik egy széparcú prelátus közvetítésével mélyen-mélyen a zsebükbe nyúlnak Róma és kegyes, szent célok érdekében.

De a legbájosabb ügy és eset a Rothschild-eset. Rómának egyébként kitüntetett, házi bankháza a Rothschild-ház. Nos, történik, hogy Rothschild Alfonz báró megtér õseihez. Montagnini sürgõs táviratot kap a Vatikántól, azonnal menjen el Rothschild Gusztáv báróhoz s kondoleáljon a pápa nevében. Persze hogy az ilyen hiper-gazdag zsidónak jólesik ám nagyon ilyesmi. Viszonozza is azonnal s kijelenti, hogy õ nagyon helyteleníti Franciaország radikális politikáját. Ördög tudja, a Rothschildokon nem csodálkozik az ember. Nekik bizony érdekük, hogy Róma tartsa szigorú rendben a világot és a társadalmat. De Róma, Krisztus helytartója eszeveszetten udvarol egy zsidónak, mert annak a zsidónak iszonyúan sok pénze van, ez büdös dolog. Alattomban támogatja a világ összes antiszemita lapjait, melyek a nem gazdag zsidókat kívánják kiirtani. De a Rothschildokkal puszipajtáskodik Szent Péter utódja, pfuj. Ez idõ szerint, a Montagnini-ügy újból igazolja, olyan zsidó-börze nincs ma még egy a világon, mint a Vatikán. Üzérkedik mindennel, csonttal, ronggyal, lelkiismerettel. Határidõre és határidõ nélkül, de mindig biztos készpénz-haszonra.

(Párizs, április 6.)

Budapesti Napló 1907. április 12.

A. E.