|
Orléans-nak
Jeanne d’Arc híres hazájának van egy külön Pünkösdje. Szent Május hetedik és
nyolcadik napján tömjénfüst burkolja be a virágos fákat. Néha tizenkét püspök
osztja az áldást Orléans székesegyházában. Az Egyház egy idõ óta nagyon
tiszteli az orléans-i Szûzet. Amióta ravaszul észrevette, hogy e csodálatos
leány révén megnyílnak elõtte a jámbor francia szívek. Immár bizonyos például,
hogy boldoggá avatja a kis hisztériás leányt az Egyház. Az Egyház ki tudja
sajátítani a régen halottakat is. Ha Husz Jánosból hasznot húzhatna, boldoggá és
szentté avatná õt is.
Egyébként
pedig Orléans népe nem fanatikus. Orléans képviselõje radikális és
szabadkõmíves. Orléans polgármestere is az, mint ahogy Magyarországon
Kossuth-pártiak lettek némely képviselõk és polgármesterek a kellõ idõben.
Május hetedik és nyolcadik napján harminc-negyvenezer idegen csõdült
Orléans-ba. Ez a két nap komoly üzleti statisztika szerint közel egymillió
frank forgalmat csinált. Orléans-ban tehát éppen úgy, mint Lourdes-ban, az okos
és élelmes szabadgondolkozók lelkesedtek legjobban mindenkor a szent
ünnepekért.
Eleddig
az orléans-i ünnepnek megvolt a maga hagyományos formája. Egyház, hivatalos
világ, hadsereg és a többi közös programmal ünnepeltek. Ez évben, a Szeparáció
elsõ évében nem így lesz. És a kis Jeanne körül most õrült verekedés folyik.
Clemenceau a hivatalnokokat, Picquart a katonákat tiltja el, hogy az ünnep
vallásos programpontjainál segédkezzenek. Persze, hogy ordítnak a klerikálisok:
Edward király parancsolt rá a francia kormányra. Hogy: az angolok kedvéért rontja
meg a kis Jeanne ünneplését a kormány. Holott ha sohse volt igaza, most igaza
van Clemenceau-nak. Az Egyháznak jó üzlet most a Jeanne d’Arc-kultusz. Az
Államnak érdekében áll, hogy ezt a jó üzletet elrontsa. Az a tizenkét püspök,
aki Orléans-ba gyûl, Róma ügynöke. Franciaország Rómával harcban áll s
háborúban nem szokás ágyúkkal kedveskedni az ellenségnek. A Róma-ellenes
kormány nagyon természetesen nem kívánja, hogy ellene fordítsák a Jeanne d’Arc
nevét s jámbor lelkekben rejtõzõ erejét.
Ki
volt Orléans-nak híres Szûze, ez most nem kérdés. Mai kultúránkban még mindig
végzetesen hatalmas a legenda s avval olykor számolni kell. Az is valószínû,
hogy Michel Lujza, az immár néhai anarchista apostolnõ éppen olyan lett volna
Jeanne d’Arc korában, mint Jeanne d’Arc. Abban a korban az volt a maximuma a
nõi erõnek és fölszabadulásnak. Mindenesetre a kis Jeanne nagy volt akkor, s
mert a legenda egyre nõtette, ma még nagyobb. Nem baj, nem veszedelmesen nagy
baj ez. De õrültség volna megengedni, hogy az Egyház, amelynek akkor
boszorkány, sokáig vétkes, gyönge némber volt ez a Jeanne, most vele rohanjon a
haladásra. Holott ez a Jeanne d’Arc ma bizonyára anarchista-feminista apostol,
vagy bombavetõ nihilista leány volna, ha élne. Orléans pedig úgy intézze el a
dolgot, hogy papok nélkül is csináljon szép ünnepet. Bayreuthban s a párizsi
Opera gálaestélyein soha sincsenek püspökök.
(Párizs,
április 15.)
Budapesti Napló
1907. április 19.
A. E.
|