|
(Párizsi levél)
Leandri
ügyvéd úr Párizsban gondolt egy nagyot. S nem rejtette el, amit gondolt, de
cikket írt róla a Figaróban. A cikkrõl három napig beszéltek és írtak. A
Budapesti Naplóhoz is eljutott még az napon Leandri úr híre, amikor a cikk
megjelent. Leandri ügyvéd urat méltán irigyelhetik hát minden országban a
Leandrik. Törekvõ, ifjú prókátor uraimék tudniillik, akik mindenütt egyformák.
Nagyot gondolnak, cikket írnak s képviselõk lesznek. De nem mindenik kezdi
olyan sikerrel, mint Leandri, ez a szerencsés kópé.
Leandri
úr nagyszerû fifikával eszelte ki az ügyet. Valóságos Polónyi-ésszel
észrevette, hogy a polgári Franciaország már-már eszét veszti, hogy fél a
rettenetes szocialistáktól. Egy fórumra vágyó ügyvédnek az ilyen
tömeghangulatokat kell ravaszul megfognia. Leandri ügyvéd úr tehát így beszélt
a minap:
„Franciaország
az anarchia felé halad s az Állam gyáva. A Köztársaság kormánya nem képes
megvédeni bennünket, békés milliókat, akik nyugalmat akarunk. Védjük meg hát mi
magunk magunkat. A forradalmárok fenyegetik a Tekintélyt, a Hitet, a Tulajdont,
a Hadsereget, a Hazát, a Családot. Álljunk össze tehát, akik csak férfiak
vagyunk és védjük meg a szent Rendet. Revolver, tõr legyen mindenkinél s
tegyünk úgy, mint az apacsok. Legyünk a Rend apacsai, nemes bicskások,
keresztesvitéz útonállók. A fõ dolog, hogy mentsük meg Franciaországot és a
Rendet.”
Ez
ma Franciaországban minden bugrisfülnek kellemesen hangzó beszéd. Az elmés
Harduin, a Matin krónikása, maga is ezt hirdeti. Harduin szerint
Franciaországban à la Commune minden
negyven-ötven évben egy kicsit le kell ölni a sans-culotte-okat s azután béke
lesz.
Leandri
ügyvéd úr vállalkozik íme mindjárt reá, hogy szervezi az igazi oroszok mintájára az igazi
franciák orgyilkos bandáját. Egy újságíró megkérdezte Leandrit, hogy sokan
vannak-e már a Rend apacsai. Les voilà: háromszáz korzikai, aki Párizsban él.
És itt van a titka az ügyvédi iroda reklámján kívül a Leandri-ügynek. Leandri
úr korzikai, miként Napóleon Bonaparte volt. És Korzika délen van, délebben még
Tarasconnál is. Kissé valószínûtlen, hogy Franciaország megint Korzikához
folyamodjék, mint száz és egy pár évvel ezelõtt tette. Sõt még a
Boulanger-komédia is mintha legalább ezer évvel ezelõtt történt volna valahol.
Az igaz, hogy Boulanger a Commune alatt sikerült öldöklésekkel ismertette meg
elõször a nevét. Az is igaz, hogy a brave général-t háromszázezer ember
hordozta meg késõbb diadalmenetben Párizson keresztül, közöttük azoknak a fiai,
akiknek atyáit Boulanger halomra ölette. De hol van már a Boulanger-napok
mámora s óh, milyet változott csak egy évtized óta Párizs népe, Párizs népe nem
fog forradalmat csinálni, mert nincs szüksége reá. Csináljanak forradalmat a
miniszterek, a tõkepénzesek s Leandri ügyvéd úr csapata. Majd azután a francia
nép megmozdul szintén a Rendért. De ez a rend egy kicsit más lesz, mint
amilyenrõl Leandri ügyvéd úr álmodik.
(Párizs,
április 18.)
Budapesti Napló
1907. április 25.
A. E.
|