|
[Párizsi
levelezőnktől]
(Szentelt
víz és pénz) A francia katolikus papok is azt vallják, hogy Krisztus koporsóját
sem õrizték ingyen. Franciaországban régi katolikus szokás temetések során
templomba vinni a koporsót. Hadd kapjon egy kis szentelt vizet utoljára a földi
vándor s hadd imádkozzanak érte. Olyan laicizálódott szokás ez, hogy dühös
ateisták, akik egyébkor kincsekért nem lépnék át a templomküszöböt, a halottat
bekísérik a templomba. De a Szeparáció óta minden francia eklézsiának
elkárhozás ellen biztosító részvénytársasággá kellett alakulnia. Most már azok
a hívek, akik a biztosítási összeget nem fizetik, halottan sem léphetnek be a
templomba s a szentelt víztõl orruk fokhagymás. Párizsban s
Franciaország-szerte valósággal véres harcok folynak egy-egy koporsó körül,
amely a temetõ elõtt még egy utolsó látogatást szeretne tenni a templomban.
Pedig az egyházi alapszabályokban nincs is benne, hogy „egyetlen részlet
fizetésének elmulasztása is a szentelt víz teljes megvonását vonja maga után.”
(Az antimilitaristák fogása) Mivel a
Clemenceau-kormány drákói módon üldözi a hadsereg ellen izgatókat, a francia
antimilitaristák a kipróbált fogáshoz nyúltak. Egy-egy úgynevezett izgató
plakátot ezren és kétezren írnak alá. Való, hogy a betûk aprók s a plakátok
mégis iszonyúan nagyok lesznek. De a fogás mégis ügyes, mert kétezer embert
letartóztatni s egy tárgyalóterembe beállítani bajos. Ilyen drasztikus fogások
fognak lassanként meggyõzni minden kultúrtársadalmat arról, hogy az úgynevezett
izgatás nem bûn s hogy eszmékért üldözni és büntetni kissé bajos dolog.
(Pincérek mint filozófusok) A párizsi
pincérek sztrájkja nem volt diadalmas sztrájk. Néhol célt értek, de célt értek
volna sztrájk nélkül is. Pozitív és általános sikerük úgyszólván csak az, hogy
ezután bajuszt viselhetnek. Mégis a kávé megdrágult minden párizsi kávéházban.
S az ember természetesen a maga házi pincérének hányja szemére ezt a dolgot. És
valamennyi, mintha összebeszélt volna, egyforma választ ad:
-
Önök, vendégek, jó fejõs tehenek. Önök eljönnek ezután is és ha mi
sztrájkolunk, minket szidnak. Hát csak igyák meg a levét. Mi sztrájkolunk és
megbukunk, de önök mindig többet fizetnek. Már csak ezért is érdemes lesz
néhány sztrájkot csinálni még. Hadd lássuk, meddig bírják önök, vendégek,
türelemmel.
Budapesti Napló
1907. május 19.
+
|