|
Kik dicsérik
őket? - És miért?
Párizs,
május.
A
magyar koalíció francia barátai méltóak a magyar koalícióhoz. Már a nemzeti
küzdelem legelején egy kis szennyes, klerikális újság, a Patrie, írt
himnuszokat a magyar nemzeti hõsökrõl. S hogy azóta és különösen mostanában a
magyar koalíció az ultraklerikális Echo de Paris révén óhajtja megnyerni az
európai közvéleményt, ez is csak természetes. Néha-néha a szintén klerikális
Figaro is megereszt egy-egy kis magasztaló cikket az új magyar kormányzatról.
Ennek természetesen szabott és borsos ára van, mint Apponyi Albert maga is
emlékezhetik. Hogy több példát ne soroljunk, a faktum az, hogy a magyar nemzeti
uralom külföldön is a saját szaga után indul. Klerikális barátai s fizetett
tollai lelkesednek a koalícióért Franciaországban is.
Sõt
egy revü-újságja is van Párizsban a magyar koalíciónak. A lap címe La France à
l’Étranger. A lap szörnyûen magyarbarát, fõszerkesztõje Raoul Chélard.
Koalíciós budapesti lapok gyakran idézgetik büszkélkedve ez újságot, amellyel
most egy kis baleset történt. Leleplezték, hogy a lelkes magyar koalíciós
francia újság - lop. Egyszerûen ellopja más újságoknak érdekesebb s érdekeinek
megfelelõ cikkeit. Ezt a Courrier Européen címû revü napnál világosabban
rásütötte Chélard úr lapjára.
Ugyancsak
a Courrier magyarázza meg, hogy miért idõszaki lap a La France a l’Étranger. A
Chélard úr lapja azt mondja, hogy „megjelen az események fontossága szerint”. A
Courrier ezt így fordítja franciára: amikor Budapestrõl a magyar kormány
pénzecskét küld.
Szó
sincs róla, a nemzeti kormány meg tudja találni mindenütt az õ méltó barátjait.
Budapesti Napló
1907. május 29.
|