139. PÁRIZSI JEGYZETEK

I.

Tavernier úr bókja

Párizsban, klerikális nagygyûlésen kedves bókot kaptunk. Tavernier, egy Tavernier nevû abbé, megdicsérte az osztrákokat és magyarokat. Valósággal bevallotta, hogy a klerikalizmus szénája csak nálunk van rendben. Odaállított bennünket, Ausztriát és Magyarországot, mint elsõ eminenseket, a szekundás rakoncátlan Franciaország elé. Szinte kimondotta, hogy Ausztriában és Magyarországon mindenki derék és jámbor. Zsidó, kálvinista, unitárius abban vetélkednek, hogy szegény megpróbált Róma vigasztalódjék egy kicsit. Apponyit nem dicsérte föl külön s ez volt egyetlen hiányossága a Tavernier beszédjének. De azt be kell ismernünk nagyzolás nélkül, hogy jól haladunk. Róma szerelmetes fiai vagyunk, kikben még Tavernier szívének is kedve telik.

II.

Pius pápa - sokoldalú

Mostanában sûrûen alakultak Franciaországban kegyes ifjúsági egyesületek. Olyanok, mint nálunk a Széchenyi-szövetség, a Szent Imre-egyesület, a Mária-kongregációk és a többi. Ez egyesületekben politikát csináltak természetesen s ultramontán politikát még természetesebben. De Franciaország nem operettország, itt van ám elõkelõ közszellem s itt katolikusok porolják a ruhát. Itt majd adnának Rómának, ha merne vallás örve alatt politikai gyûlölködést szítani. S ezt Pius pápa is jól tudja s a napokban keményen megüzente, hogy kegyes ifjúsági egyesületekben politizálni tilos. Jobban mondva: Pius pápa nem vállal közösséget az ifjúsági klerikális klinikákkal. Az ember nagy örömmel azt hinné, hogy Pius pápa Magyarországot sem méri másként, mint Franciaországot. De az ember csalódik akkor, mert õ szentsége sokoldalú. Õ megengedi, parancsolja azt Magyarországon, amit Francia­országban eltilt. Ez az egyház régi, örökös taktikája. Ha Magyarországon is lesznek, akik az orrára koppintsanak, itt is óvatosabb lesz. Addig nem, addig dolgoztat a jezsuitáival, szolgáival, egyházi és világi pimaszaival. És Pius pápának igaza van.

III.

Lourdes igazi története

A kis Bernadette-nak tudvalevõleg megjelent a Szûzanya s azóta Lourdes-ban folytonosak a csodák. Egy francia tábornokkal ismerkedtem meg, vitéz katonával, jó katolikussal. Azt mondja, hogy legénykorában még ismert egy-két élõt, sõt szereplõt, a nagy csoda korából. Esküszik reá, mint bizonyosra, hogy a Szûzanya - egy lourdes-i csokoládégyárosnak - felesége volt. Pompás, de kikapós asszonyka volt, akit találkán csípett meg véletlenül Bernadette. Az asszonynak félelmében hisztériás, de jó ötlete támadt. Rózsáival Szûz Máriaként lépett a kis együgyû leány elé. Micsoda szent dolog hát a házasságtörés. A vakokat és bénákat is meggyógyítja. Úgy illenék, hogy a hét szentség után Róma kreálja nyolcadiknak - a tiltott légyottot.

IV.

A Magdolnák keresztje

Tanulságul: ez idõ szerint ugyanis Magyarországon régi jogaiba kívánják visszahelyezni a keresztet. Nos: Párizsban nincs valamirevaló hivatásos szerelmi nõ, aki aranykeresztet ne viselne. Sõt sûrûen gyónnak is e nõk s e pogány Párizsban voltaképpen õk és a mágnás­asszonyok a papok kedvencei. Nem óhajtok szimbolizálni, isten mentsen, hogy valakit is háborgassak szent rögeszméiben. De véletlenül a hírhedt Maxim’s-ban, ahova véletlenül elvetõdtem, véletlenül majdnem mindegyik leánynak volt keresztje. Kettõ beszélt is arról, hogy nehéz, cifra életükhöz csak a kereszt és a papok vigasztalása adja az erõt. Ezek után kérdés, hogy a budapesti Egyetem is ilyen Magdolna-helyzetben érzi magát?

(Párizs, május 29.)

Budapesti Napló 1907. június 2.

A. E.