Képviselõ
urak itt Budapesten, ide tessék hallgatni. Hallgasson ide Vajda úr is, Somogyi
Aladár úr is. Zengan és Dragoj esetét hallgassák meg, melynek híre a
legsötétebb Hunyad vármegyébõl jön. Zengan és Dragoj, pálinkázó falusi gazdák,
összetûztek a Vajda-ügy miatt. Egyre-kettõre Zengan úgy belemártotta kését
Dragojba, hogy Dragoj azonnal elaludt. Dragojt felboncolták, eltemették s most
következik Zengan. Zengant elveszik a családjától s becsukják sok esztendõre.
Két család hát bizonyosan elpusztult eddig. Csupán ez egyetlen szóváltás miatt.
És talán holnap Zengan és Dragoj ügye miatt tûz össze megint halálosan két szerencsétlen,
együgyû ember. Egy fölmenõ ágon is íme nagyon termékenynek igérkezik a
Vajda-ügy.
De
urak, képviselõ urak, kérdezzük: van önöknek lelkiismeretük? Lelkiismeretet
mondunk, nem tudást, mûveltséget, emberséget és ízlést. Én úgy tudom, hogy Vajda
úrnak kutyabaja sincsen. Nõ, növekszik ad astra, ünnepelteti magát, nagy ember
a hasonszõrûek között. Nemkülönben arról értesülök, hogy Leszkay Gyulának a
szívébe kést nem szúrtak. Somogyi Aladár még mindig három emberrel fogatja le
magát, ha baj van. Hentaller és öccsei is élnek és nyilván nagyon jól élnek.
Azt pedig nehéz volna hirtelen megmondani, hogy ki volt a nagyobb komédiás?
Vajda volt-e vagy - nem Vajda? Az bizonyos, hogy Vajdának a román hazafiaskodás
gyümölcsözik jól. De talán Somogyi Aladárék sem hiszik komolyan, hogy a hazát
õk megmentették. De talán azt sem, hogy a komédiát mindenki komolyan vette? Hát
mi az, ami az egész ügybõl csakugyan komoly? Zengan és Dragoj és mindazok, akik
az úri képviselõk dolgait komolyan veszik. Ez a komoly a Vajda-ügyben, a
komédiában: a komédiát komolyan vevõ publikum.
Isten
és az ügyészség nekem bûnül ne rója, van egy gondolatom. Jobban járna ez az
ország, ha a Zenganok és Dragojok játszanák a komédiát és a Vajdák és Somogyiak
vennék késesen és komolyan a dolgot. Ha naponként egy-két képviselõ úr azután
vérben maradna, könnyeinket letörülnõk avval a vigasztalással: elveikért haltak
meg. Ez értelemben elõre, képviselõ urak itt Budapesten.
Budapesti Napló
1907. június 29.
A. E.
|