149. MIÉRT BÁNTJÁK A KASSZÍRNÕT?

A kasszírnõ ezután Esztergomban sem lesz fiatal. A prímási város közgyûlése ígyen határozott. A Balzac-reputálta kornál is súlyosabb negyven év a határ. Kávéházban, mulatóhelyen nem trónolhat ifjabb némber. Nem csúfolom Esztergomot, pedig papok lakják. Londonban is nagy akció van a bar-girl-ek ellen. Általában majdnem szerelem-ellenes hangulat van ma Európában. Rosszul írtam: a szerelembõl dugárut akarnak csinálni. Ebbõl a legfontosabb, a legemberibb, legszebb valamibõl. Athén és a reneszánsz révén egy csekélyke publicitást egészen napjainkig megõrzött a szerelem. Néha nagyon keveset, néha többet, de mindig valamit. A Jövendõ határozottan a szerelemnek, hogy úgy mondjuk: államosítását írta zászlójára. Persze kizárásával a szerelem haszontalan fajtájának. S mivel a mai társadalmi rend mindenben megbicsakolta magát, reakciós lett szerelmi téren is. Védekezik a Jövendõ ellen.

Mert ne farizeuskodjunk: vígságos helyiségekben egy szép fiatal leány nem bûneink eltisztítására hangol bennünket. S bizonyosan akad erényes kasszírnõ is, de a kasszírnõk nagyobb fele nem azért jön a mámoros tanyákra, mert e tanyákon a legbiztonságosabb az erény. Ami meg Esztergomot illeti, értem. Meg lehet állapítani a közgyûlés határozatából, hogy ott sem a papok, sem a katonák, sem a férjek, sem az aranyifjak nem szorulnak a kávéházak szerelmi vigaszára. Ami örvendetes és irigyelni való.

De a kasszírnõt mégis embertelenség, sõt istentelenség bántani. Sejtik-e Esztergom városatyái, hogy nagyon sok leány számára trónnál is több: oltár a kassza? Ha ott ül, királynõien dobog a szíve. Az a kasszaemelvény õ neki gyönyörû magasság. Nõértékének, ember-értékének fölemelése. Ha elzavarjuk onnan, talán már holnap az utcasarokra kerül. Egy életet, egy asszonybüszkeséget buktatnak le a sárba, tehát egy világot, ha õt a kasszából kikergetik. Mert némelyiknek sokáig kellene várakoznia, míg a negyven év megjön. S istenem, szegény, elhagyott leánynak olyan bajos dolog a negyven évhez tisztesen eljutni. Pláne, ha arról sem biztos, hogy negyven éves korban föltétlenül visszakapja a trónját. Írók, mûvészek egyre bátrabban harsogják a nemi élet borzasztó tragédiáját. Esztergomban csakugyan, mint Buda­pesten, Londonban és Párizsban tudhatnák, hogy a szerelmi malom örök malom. A csúnya és a veszedelmes õrlés akkor kezdõdik igazán, amikor teljesen el akarjuk rejteni a malmot. Boda fõkapitány úr, ne adja isten, de külsõséges erényességével nagyon szilaj zsilipeket nyitott meg. Ami pedig Esztergomot és a kasszírnõket illeti: bugris, németes szemforgató határozat és éppenséggel nem menti az, hogy más erényes városok példakövetése.

Miért bántják a kasszírnõt s miért nem bántják azt a módot, ahogyan bennünket gyermek­korunkban nevelnek? Nem lesz addig semmi jó, amíg a szerelem dolgairól bátran, komolyan nem lehet beszélni. S amíg úgy mentik az erényt, az erkölcsöt, mint például most Esztergomban. Esztergomban, melynek szerelmi eseteirõl pedig sok furcsát suttognak. Én nem hiszem el. Denikve protestálok a negyven éves és idõsebb kasszírnõ ellen. Nem azért, mert idõsek. De azért, mert egy bûnös hipokrataság [!] emeli trónra õket.

Budapesti Napló 1907. június 30.

A. E.