|
- Kótói Nagy
Barnabás fontos ügye -
Hallom,
kedves Barnabás, hogy nagy baj történt. Kótó falu kétharmad részét bizonyos
Grosz megvásárolta. Sõt mást is hallok, bár ne hallanám. A Groszból Nagy lett
és kótói. Ötven krajcárért ma ugyanolyan neve van, mint neked. Lehetséges, hogy
ötven krajcárnál többe került valamivel. Mindegy: ma Grosz a Nagy s a Nagy is
Grosz.
Én
csak arra voltam jó, hogy elmélkedjek. Elmélkedtem s arra voltam kiváncsi, hogy
mit csinál egy zsidó a magyar nemességbõl. A magyar nemesség nagy haszon
bizonyára, de mégsem igazi haszon. Elföldelték negyvennyolcban s csak annyit
ér, amennyit a mágnás urak engednek, hogy érjen.
Jól
esik nekem, kedves Barnabás, a furcsaság. Elfelejtettem azt a nyomorult
hatvanezer koronát, amit ráfizettem az én csacsis, elszédült életemre. Szeretem
én azt, ha a kalózgálya cserélgeti a lobogóját. Magyarországon alig sejtik,
hogy a magyarok milyen világjárók. Kairó egy ugrás és Japán 15 nap. Vagy
húsz-harminc nap, ez majdnem mindegy. Egy dolog bizonyos, hogy nekünk nincs
szükségünk gyönge emberekre. A mi elvünk ez: nagyon komoly s az anyaságnak
anyaságosabb leányokat kell nevelni.
De
most veszem észre, hogy hibás útra tévedtem. Eredetileg arról volt szó, úgy dél
körül, hogy a vádlón van minden felelõsség. Meghallgattam, fölnéztem egy
diófáról (iszonyú nehezen) s ma is élek, ha meg nem haltam.
Budapesti Napló
1907. július 10.
A. E.
|