|
(Párizsi levél)
Hogy
vágyott Párizs után és hogy vártuk mi itt Párizsban Sziám királyát, a fölséges
és nyájas Csulalongkornt. Fõképpen pedig gyémántos, pénzes, bõkezû
Csulalongkornt. Ünnepek, parádék, lakomák, murik s más vidámságok programja
készen volt. S ekkor beleköpött a leveses tálba Marcellin Albert. Tréfa nélkül,
ugyanõ: Albert, a vincellérek Napóleonja. Dél-Franciaország bor-forradalmának
hírhedt vezére.
Csulalongkorn
éppen akkor érkezett Párizsba, amikor a forradalmi mozgalom tetõpontján állott.
Ott lent Délen a levegõbe lõttek a katonák. Palotákat pusztított s barikádokat
épített néhány veszedelmes fantáziájú dél-francia. Párizsban a gyöngébb lelkûek
már látták bevonulni a martalócokat. Clemenceau miniszterelnök egész éjszaka,
reggel tízig ült sápadtan a miniszterelnöki szobában, a telefonnál. És jelentik
közben neki, hogy ma érkezik meg Sziám fölséges ura, Clemenceau káromkodott és
nyolc je m’en f…t mondott. Fallières elnök se érezte magát boldognak. Üzentek
hát mind a ketten a vasúthoz, hogy baj van, õfelsége nagyon rosszul mulatna ez idõ
szerint Párizsban. Ne álljon tehát most itt meg. Jöjjön vissza késõbb,
csöndesebb idõkben. Tessék elképzelni a barna felség bosszúságát. Akárhogyan
magyarázták, nem értette a dolgot. Ott lent Délen a parasztok nem tudják eladni
a borukat. S emiatt õ, a királyok királya, nem szórakozhat Párizsban. Mégis
megpróbálta saját szakállára a mulatságot. Nem sikerült és Csulalongkorn fájó
szívvel elutazott. Azóta járt Windsorban az angol királynál. Volt Ostendében és
Hamburgban. Most Koppenhágából megy föl a hûvös norvég partokra. S az úton
kapta az üzenet Párizsból: jöhet már. A vincellérek megbékültek, jöhet már
Csulalongkorn. És Sziám királya nem tud ezúttal illõen büszke lenni. Kívánja
Párizst és boldogan fogadja el ezt a vigaszmeghívást. Párizsban pedig varrják a
sziámi lobogókat. Nagy remények születnek az üzletekben és mulatóhelyeken. A
rendjel-közvetítõk is munkában vannak. Trouville-ból, Ostendébõl s más fényes
helyekrõl pár napi séjour-ra hazajönnek a legkívánatosabb félvilági nõk.
Beszélik,
hogy Párizs után még nem tudják, merre veszi útját a nagyúr. Még Budapest is
remélhet, melynek különben már volt szerencséje hozzá.
Párizs
július 8.
Budapesti Napló
1907. július 10.
Brown
|