- A cseh
joggyakornokok -
A
cseh joggyakornokok passzív rezisztenciája nagy erõt sejtet a Szokol
nációjában. Ezt a szláv nemzetet nem ronthatták és nem ronthatják meg az álmok.
Munkás, józan, szép, gazdagodó társadalom a cseh. Szükség esetén pedig
forradalmár is, amit Marx és Engels egykoron megtagadtak a szláv népektõl.
Valamikor Marx és Engels a magyarokban látták a tunya és forradalomellenes
szláv népekkel szemben Kelet-Európa franciáit. Azóta a szláv nációk egymásután
és fényesen rehabilitálják magukat. A cseh szociáldemokrácia a legszebben
viselte magát az osztrák választásokon. Csehország diákjai, csehek és németek
mostanában hatalmas gyûléseken üzenték meg a harcot a klerikalizmusnak. Ilyen
és más jelenségek azt az ígéretet teszik, hogy Csehország a kultúrának és
demokráciának eljegyzettje. Ilyen ígéret, ilyen jel most a joggyakornokok
mozgalma.
Csehország
joggyakornokainak nincsen több igazságuk, mint például magyar kollégáiknak.
Hasonló rendszer hasonló úri páriákat csinált belõlük. Pályájuk, ifjú életük,
nem ígér, nem vár sok igazságosat és jót. Ezt érzik az õ egykori elõdjeik is a
joggyakornokságban. Az elnökök, a bírók, akik alig rejtett szimpátiával vannak
a lázadókhoz. Hogy a szociáldemokrata képviselõk szónokolni fognak értük, ebben
nincs semmi meglepõ. De az már munkás és kulturás társadalomra vall, hogy velük
tart a cseh társadalom is. A bíróság és közönség összehozói, közös követei, az
ügyvédek nyíltan támogatják a rezisztálókat. És Juszticia csarnokaiban máris
iszonyú a helyzet amiatt, hogy a joggyakornokok - teljesítik a kötelességeiket.
Mi lenne, ha a bírók is csak a kötelességeiket teljesítenék? Micsoda rendszer
az, amelyet megbénít a kötelességek egyszerû teljesítése? És milyen
nagyszerûen dokumentálják a magyar joggyakornokok igazságát is a cseh
joggyakornokok. Gyalázatos lassúság vagy még gyalázatosabb protekció az
elõléptetéseknél. Éhbér, megparancsolt büszkeség s ugyanaz a munka, amelyért a
bírókat is hitványul fizetik.
De
van a cseh joggyakornokok mozgalmában valami nekünk nagyon új, nagyon jelentõs.
Ausztriában a nemzetiségi hiúságok és heccek minden vonalon egyenesen a
társadalmi radikalizmus táborába terelik az embereket. Például a bírói
kinevezéseknél eddig abszolúte nem nézték, hogy ki volt hû ember a talpán.
Óvatosan, ravaszul, szerintük roppant bölcs politikával, a magas intézõk
egészen másra ügyeltek. Ennyi és ennyi németet, ennyi és ennyi csehet kell
kinevezni arányosan. Az eredmény, hogy bírók, jegyzõk és joggyakornokok
egyformán pokolba kívánják a nemzetiségi, a bölcs, az egyensúlyos osztrák
politikát. Emberséget, igazságot, méltányosságot és mindenek fölött több
fizetést akarnak. Minden országban érzik ám ma már az emberek, hogy a nemzeti
becsület ott kezdõdik, ahol a munkát honorálják. Se Vencel, se István koronája
nem dicsõséges, ha a munkát pénz helyett a régi nemzeti dicsõség és önérzet
hamis hatosaival akarják kifizetni.
Ez
erõs, ez új, ez forradalminál forradalmibb igazság. A jövendõ cseh bírók
csakugyan a becsületes jövendõ emberei. És méltó fiai az erõs, munkás cseh
népnek. Annak a népnek, amely például Amerikában a legpompásabban
akklimatizálódik. Annak a cseh népnek, amely a teljes nemzeti függetlenségért
teljes nemzeti és európai kultúrával s hatalmas jómóddal tudta kárpótolni
magát. Annak a cseh népnek, melynek a szabói például Angliában a legjobb angol
férfiszabók s Paquinnél, Párizsban, minden franciánál mûvészibb és ízlésesebb
jóltevõi a nõi divatnak.
A
passzív rezisztencia pedig a legerõsebb fegyverként kezd jelentkezni a
társadalmi forradalomban. A legfrappánsabb bizonyítéka a társadalmi berendezkedés
ezernyi bûnének. S kiszámíthatatlan hatású, ha a törvényszéki palotákban is
tanítják reá a határozottan tanulékony, kifosztott népmilliókat.
Budapesti Napló
1907. július 11.
A. E.
|