I.
Nasi - a börtönben
A
kamorrák és maffiák Olaszországa megemberelte magát. Nasi ex-minisztert, aki
annyira emlékeztet bennünket itthon valakire, börtönbe csukták. A szép nevû
Regina Coeli börtön õrzi a híres urat. És most lázadjon föl újra Trapani, a
Nasi választókerülete. Lázadjon föl egész Szicília, Szardínia és fél
Olaszország. Ezt a szégyenes komédiát Európa és a világ elõtt nem tûrhette
tovább még Olaszország sem. Ez talán most már végre komoly letartóztatás lesz?
Nasi urat jól fogják õrizni a Regina Coeliben s nem lesz belõle ismét politikai
menekült? A képviselõ úrból, a tolvaj hazafiból, az ex-miniszterbõl, a
demagógból, a gazemberbõl.
De
nem lehet mégse megjósolni, mi lesz s mi lehet még a Nasi-ügybõl. Egy bizonyos,
hogy halhatatlan példája lesz annak, hogy a mi századunkban milyen olcsó
gazemberek lehettek drága hazafiak.
II.
Francia diákok Németországban
Gambetta
Sedan után diák-regimenteket csinált Franciaországban. Franciaország mai
férfiait arra tanították az iskolában, hogy kell a Rajnán rohamban átlépni.
Hogy kell golyót lõni Elzász-Lotaringia elrablóiba. És ma átlépik bizony a
francia diákok a Rajnát. De éljenzõ deputáció s lelkes szónoklat várja õket.
Vakációkon francia és német családok kicserélik gyermekeiket. És diák-expedíciók
járják be a két országot. Francia tanárok elviszik látni és okulni
Németországba diákjaikat. A németek már elõbb is elvitték az övéiket Párizsba s
máshová. Egy kölni távirat érdekesen beszél errõl a változásról. A Rajna
mellékére megérkezett egy diákcsapat. S az üdvözlõ beszédre a vezetõ francia
tanár azt felelte, hogy ez a diákexpedíció nemcsak a nyelv fejlõdését és a
kultúrát akarja megismerni Németországban. Ha most francia diákok jönnek
Németországba, egészen más érzéssel jönnek, mint ezelõtt. Nem gyanakvással
nézik ezt a nemzetet, amelyet nem ismertek idáig. Hanem azért jöttek, hogy
megtanulják: miként dolgoznak, miként gondolkoznak, miként éreznek
Németországban.
Hogy
százezerszer, az unalomig kell az ilyesmire rámutatni, különösen nálunk Magyarországon.
Hogy milyen egyeztetõ, milyen legfõbb minden: a kultúra akarata és szeretete. A
kultúra békít, hódít s olyan gyönyörû eseményeket produkál, amilyenek a
vérszagú históriában sohse történtek eddig.
III.
Az emberséges Andrássy
Az
egész világon emberség és könyörület ébredt föl a gyermekek iránt. A gyermek
iránt, aki nem tehet róla, ha az õ apját törvénytelen szerelmes alkalom vezette
az anyjához. A mai rendben minden irgalom kevés a törvénytelen gyermek iránt.
Csak a mi miniszterünk, aki a törvénytelen gyermekek minisztere is, sokallja
még azt is, ami az új éra elõtt Magyarországon megindult. Utólagos házassággal
törvényesített gyermekek keresztlevelébe már nálunk se ragasztják a kincstári
bélyeg mellé a szégyenbélyeget is. De Andrássy miniszter nagyúri, feudális
lelke sokallja a humánus szecessziót. Õ most másként intézkedett: ha a szülõk
törvényesen egybekelnek, de nem kívánják törvényesíteni elõzõ gyermeküket, hát
az marad tovább is fattyú, az anyja nevén. Beillik ez gyönyörûen abba a rendszerbe,
amelynek Apponyi a minisztere. Minden vonatkozásban mindenkitõl meg kell
kérdezni, milyen vallásban született. Ha magyar a neve, érdeklõdni kell, így, e
néven hívták-e mindig. Törvényes, utólag törvényes, törvénytelen vagy utólag is
törvénytelen-e? Mert nincs ez a társadalom eléggé szétzüllve, mert túlságos sok
volt már úgyis itt az emberség és a demokrácia.
Budapesti Napló
1907. július 17.
Lellei
|