164. AZ ALKALMI IGAZMONDÓK

- Nyáron ők is - haladók -

Nyáridõben sok mindenrõl szabad beszélni és írni Magyarországon. Azért-e, mert a Nap munkában van, avagy mert a parlament szünetel? Mindegy: a Nap-imádók vallása nagyon szép vallás. De a Batthyány Ervineké se csúnya, akik gyûlölik a parlamentet. Mikor Magyar­országon nagyon süt a Nap, vakációznak a politikusok. És jönnek a csodák: kisdedek száján értelmes igék. Nyáridõben még okos dolgokról is szabad beszélni és írni Magyarországon.

Egy nem értelmes és nem szemérmes napilapunk a példa. Ma ez az az újság Cherbuliez-t idézi s a klasszikus nevelés-rendet ostorozza. Meglátja, hogy Magyarországon mennyi átoknak a szülõje a középiskola. A latin, a görög, a vallástan, a vér-história. Hogy a magyar diák életrõl és eleven kultúráról még csak nem is hall az iskolában. Egy iskolarendszer ül ez országon, mely értelmiség helyett pimaszokat, tudatlanokat, betyárokat küld reánk. Hígabb, lelketlenebb, mihasznább értelmisége egyetlen országnak sincs.

Áh, áh kedves gróf vagy báró Hírlap (hogy Jean Bonnefon francia kollégám címzését hasz­náljam). Hát így nyáron önök is tudnak észrevenni? Önök is meglátják, hogy a pozitív természettudomány helyett ezerféle dogmával nyomorítják a magyar diákot? Önöknek sem tetszik a Horatius-ódák magoltatása? És az aorisztosz és a vallás-erkölcs és a meghamisított história? Még talán a Beöthy-féle irodalomtanítás sem? De a becsületes magyar szocioló­gusokat több ízben meg tetszettek marni. Szegény, néhai, jobb sorsra méltó Tóth Bélából vérebet csináltak. Ráuszították mindenkire, aki itt becsületes haladást és újulást kívánt. És most velünk méltóztatnak tartani? Ilyen csodákat mível a nyár és a parlamenti szünet?

Valamit mi régóta és egyre tisztábban látunk. Az új világfelfogás kicsiny magyar seregének nem a korlátoltság áll elsõsorban az útjában. De az elvtelenség, a becstelenség, a gazság. Az új tanításoktól nem azért félnek itt az emberek, mert nem értik, de mert - értik. S a feudális renden, a gazdasági nyomorúságokon kívül éppen a középiskola a forrása ennek az immorális társadalmi erkölcstannak. Mindennek ez a forrása: a züllésnek, az analfabéta parlamentnek, Budapestnek, ennek a lesz-nagyvárosnak, a testi és a lelki pellagrának, mindennek.

Mivel nyár van, szabad ezekrõl így bátran írni. Hiszen azok is így írnak, akik csak nyáron írnak így. Majd õsszel összeül a parlament s akkor megint csak mi fogjuk ezt a bús, hálátlan nótát fújni. S akkor az alkalmi igazmondók ismét csak a hazug politikához pártolnak. S jaj lesz nekünk szociológusoknak, anarchista íróknak és krónikásoknak, akik akkor [i]s a magyar társadalom megújulásáról prédikálunk.

Budapesti Napló 1907. július 19.

A. E.