|
- Azoknak a nép baja
fáj -
Mi
igazat adunk Károly román királynak: a diák tanuljon. Tanuljon bizony az ebadta
csibe és ne politizáljon. No de ezt a tanácsot úgyse fogadja meg a diák. Még a
gimnazista diák sem, Magyarországon sem, Romániában sem. S ha ez már sajna így
van, irigyeljük Romániától - a gimnazistákat.
Az
oláh gimnazisták kérvényt dobtak Károly király kocsijába. Mellékes, hogy a
merészség miatt még a diákok tanárai is orrot kaptak. A fontos az, hogy a
diákok lázadó parasztok számára kértek kegyelmet.
Románia
sem kultúrország, sõt rettenetesen nem az. Errõl a bojár-zsarnokságról, az
általános anyagi és lelki nyomorúságról éppen mostanában megrázó dolgokat
tudtunk meg. Románia is Kongó-völgy, Kongóbb és kongóbb minden más szomorú
országnál. De íme: a gimnazisták fiatal szíve könnyben és vérben reszket a
paraszt, a szegény lázadó és legyõzött paraszt sorsáért. A Jorga-féle oláh
professzorokat szabad megítélnünk és leköpnünk. De a Jorga-féle oláh
professzoroknak egy nagy enyhítõ körülményük van. Beoltották a nebulók, a
jövendõ oláh intelligensek gondolkozásába a nép szerelmét. Holott Romániában is
többnyire a kiváltságosaknak és a kiváltságosaktól megtûrteknek a fiai
juthatnak csak iskolába, pláne az eleminél magasabba.
Elképzeljük-e
mi itthon, Magyarországon, hogy ilyen történhessék? Én emlékszem, hogy a mi
gimnáziumainkban például a többek között egy indulót tanultunk énekelni. Ha jól
emlékszem, Hertelendy-induló a címe. És énekeltük, majdnem megbolondultunk a
kéjtõl. Párducos õsök félelmetes és szép úri jogainak a nótája ez. S a magyar
gimnazista fújja: honotokért, nemesi
jussotokért ne sajnáljátok ontani hazafi-véreteket. Hazafi vérünket persze
csak annyira ontjuk, mint Zichy Jenõ és Károlyi Pista ontották a nemzeti
ellenállás ideje alatt. De kell-e jellemzõbb valami annál, hogy a magyar
gimnazista még nótában is ilyeneket tanul? Most már képzeljük el, Isten és a
magyar nagyurak irgalmassága mentsen meg tõle bennünket, fölkél a magyar
paraszt. Ömlik a vér a magyar rónán s természetesen újra bilincset, sõt
súlyosabbat kap a nyomorult. Úgy neveltek-e ez országban minket, akik szintén
csak szabad lakájok, tûrt senkik vagyunk a mágnások és püspökök országában,
hogy egész szívünkkel és indulatunkkal a nép mellé álljunk? A
Hertelendy-indulót daloló magyar diákok fognak-e, tudnának-e olyat érezni és
cselekedni, mint az oláh gimnazisták?
Újra
Károly királlyal jelentjük ki: a diák tanuljon. Újra azt mondjuk, Romániában
még annyira sem tejfel, mint nálunk. És újra állítjuk: irigyeljük Romániától a
gimnazistáit.
Budapesti Napló
1907. július 20.
Lellei
|