|
I.
Az Árpád-egyesület harangja
A
pusztaszeri Árpád-egyesület egy õsharangot akar lábra akasztani a szeri
pusztán. Ez a harang a szeri monostor egyik harangja lett volna hajdanában.
Mivel a harang társaival együtt most Kecskemét egyik tornyában lóg, az
Árpád-egyesület egy új haranggal fogja megváltani. Van pénzünk hálistennek
mindig, amikor tombolni kezd bennünk a honfi-kegyelet. Dáridóra, zsenizászlóra,
emlékoltárra, örökmécsesre, õsharangra. Jól van és jól tesszük, de nekünk mégis
Egyiptom derék fáraói jutnak az eszünkbe. Komoly historikusok állítják, hogy a
gúlákat, piramisokat s Egyiptom egyéb kõcsodáit nem tréfából és mulatságból
építették a fáraók. De építették azért, hogy a munkátlanok és ínségesek
munkához jussanak. Az Árpád-oltár, az Árpád-harang nem fogják jóllakatni a
szegény csongrádi parasztot. De egy Duna-Tisza-csatorna építése igen, még ha
Árpád csatornának is fognák keresztelni. Az Árpád-egyesület harangja az a
harang, mely megfizeti a nyomorgó népmilliókkal szemben fennálló adósságunkat.
II.
Budapest a zálogházban
Budapest
fõváros statisztikai Havi füzeteinek májusi számából leírunk egy számot. Az év
eleje óta május hóig Budapest fõváros népe
ötmilliószázhuszonegyezernégyszáznyolc korona kölcsön erejéig mászott be
értéktárgyaival a zálogházba. Iszonyú szám, iszonyú summa, iszonyú nyomorúság
ez. De lesz rosszabbul is, mert például az elõzõ évben ugyanennyi idõ alatt,
szintén horribilis volt ez a szám. De mégis kisebb majdnem négyszázezer
koronával. Négy hónapnyi idõ alatt egyik évrõl a másikra négyszázezer koronával
több ínségkölcsönre volt szüksége Budapest népének. Egyetlen adat csak, de
sikoltó adat arról, hogy hogyan kormányoznak ebben az országban bennünket s
hogyan gondoskodnak a mi munkás és tisztességes megélhetésünkrõl. Mivel pedig
egyre nõ a ki nem váltott tárgyak száma, azt is meg lehet állapítani, hogy
nemsokára csak nagyon kevés embernek marad Budapesten becsapnivalója.
III.
Boda fõkapitány áldetektívjei
Higgye
el nekünk Boda fõkapitány, hogy az áldetektívek is az õ detektívjei. Ha
Budapesten nem volna rendõri mindenhatóság, egy gazembernek se jutna eszébe,
hogy magát detektívnek adja ki. De a rendõr, a detektív irgalmatlanul hatalmas
úr Budapesten. Beleütheti s bele is üti az orrát minden dolgunkba, mivel azt
neki megengedik, sõt parancsolják. Íme, olvassuk, már az aszfaltbetyárok is
detektív-köntösben állnak a nõk elébe. Mégpedig a tisztességes nõk elébe. Mert
a másféle nõk már régi objektuma az igazi és az áldetektíveknek. A rendszerben
van a hiba, a túlságos rendõri hatalomban. Addig, míg így lesz, mint most, az
áldetektívek is szaporodnak. És zsarolnak pénzt, szerelmet, mindent. S addig az
áldetektívek is Boda fõkapitány erélyes kezének akaratlan kreatúrái. Az meg
azután ismét nagyon furcsa, hogy Budapesten az áldetektívek sikerrel
operálhatnak a legtöbbször. Ez nem azt mutatja, hogy a közönség a maga
erkölcsös védõ barátainak tartja a rendõröket.
Budapesti Napló
1907. július 21.
A. E.
|