171. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Szegény Kazinczy Ferenc

Kazinczy Ferencnek szobrot fog állítani feledékeny nemzete helyett - Fráter Loránd úr. Száz itce bor, száz szál gyertya, azaz mit beszélünk, századokig hirdetni fogja Érsemjénben az a szobor, hogy Fráter Loránd volt egy korszakban Magyarország kultúrlelkiismerete. Pikáns is, szomorú is ez a nyári hír, no de mindegy, Kazinczy szobrot kap.

A példa ragadós lesz esetleg: Ruszt József talán majd szobrot fog állítani Madách Imrének és Banda Marci Jókai Mórnak és így tovább. Az érdekesebb mégis az lesz az egész ügyben, hogy persze nagy cécó lesz Érsemjénben. Meghívják a kormányt, a képviselõházat, úgynevezett tudományos és irodalmi társaságainkat. És ezek megjelennek Fráter Loránddal egyetemben ünnepelni Kazinczy Ferencet. Indítványozzuk, hogy a képviselõház koszorúját Rakovszky István vigye, a kormányt Darányi képviselje, s a díszszónok Nagy Gyurka legyen. Hihihi, tudják-e az urak, ki volt önmagának, Magyarországnak s a nemzetközi humanizmusnak és kultúrának ez a Kazinczy? Darabont-lélek, akinek a gondolkozásától még Berzsenyinek Kazinczyval szemben alázatos, forró, szerelmes barátsága is sokszor megriadt. Szabadkõmíves, Martinovics társa, könyörtelen újító, nemzetét ostorozó európai szellem, szociális forradalmár. Egyébként pedig, ha nem is nagy magyar író, de olyan nagy, szomorú, magyar ember, hogy összeszorul a szivünk, ha rágondolunk. A magyar átok a kivételes lelkeket késõi poraikban sem kíméli. Fráter Loránd állít neki szobrot s a mai magyar közélet vezetõi fogják emlékezetét áldomással ünnepelni.

II.

Dánoson sok a gyilkos

Helyeslem a cikkeket, melyek a csendõrség intézményét nálunk pompásan beváltnak magasztalják. Valóban Dános esete s a Szarvas-csárda gyilkos haramiáinak összefogdosása is ezt bizonyítják. Igen, a csendõrség, a mi csendõségünk, ért a gyilkosok kinyomozásához, sõt túlságosan ért. Kiváló csendõségünkkel már nem egy ízben esett meg, hogy egy gyilkos helyett egy gyilkossághoz három gyilkost is talált. Az ilyen eredmény sok egy kicsit a jóból s emberséges szerény ember megelégszik, ha csak éppen a valóságos gyilkosokat fogják el. Nem gyanúsítok, de egy nagyon eleven legenda fátyolait libbentem meg. Ha én csatangolnék Dános körül s a csendõrök elfognának, nem állok jót magamról, hogy nem vallom be a gyilkosságot. Az „azt mondják” s némely törvényszéki tárgyalás adatai szerint a gyanúsított ember kap elõször is húsz erõs pofont. Ez azt akarja jelenteni, ha jegyzõkönyvi nyelvre fordítjuk: mi az ön neve, uram? A jegyzõkönyvbe pedig sok adatot foglalnak s a pofonoktól még az oláh cigány is elszédül. Emlékszem egy régi gyilkosságra, amely a pátriámban, Sarmaság vidékén történt. A vádlottak elmondták, hogy õk hordókban vallottak a csendõröknek a nyomozásnál. Hordókba tették õket, a hordókat újra befenekelték s gurították le sok száz méternyire a hegyrõl. Ilyenkor az ember akkor is vall, beszél, ha süketnéma. A csendõrség csakugyan nem rossz intézmény, sikerei is voltak már szép számmal. Azt se akarja senki, hogy egy kultúrától visszatartott ország félvad zsiványait szalonba vezessék a vallatáshoz. De viszont erkölcstelenség volna elhallgatni olyan gyanús furcsaságokat, hogy a mi csendõrségünk négyszer-ötször elfogja és vallomásra bírja a gyilkosokat olyankor, amikor esetleg a gyilkosok, az igaziak, valahol a markukba röhögnek.

III.

Geöcze Sarolta - igazgatónõ

Geöcze Sarolta bizonnyal hálás lesz nekünk, ha - különben nagyon tisztelt - személyiségébõl ezennel kifelejtjük a nõt. Õ kemény, harcos ellenfél s bizonyára akarja, hogy férfiasan beszéljenek vele az ellenfelei. Tehát olvassuk: Geöcze Saroltát a budapesti II. ker. állami tanító­nõképzõ intézethez igazgatónõvé nevezték ki. A csökönyös konzervativizmus, az ortodox keresztényszocializmus apostolnõjét s a feudális Magyarország irodalmi õrangyalát. Kikérjük magunknak, bennünket senki olyan naivaknak ne tartson, hogy meg vagyunk lepve. Minket lephetne meg kalksburgi Apponyi Albertnek akármilyen jezsuita vakmerõsége? Nagyon logikusnak tartjuk, ha ezt a Geöcze Sarolta úrnõt, ezt a fõtisztelendõ világi apátnõt - jutalmazzák. Logikusnak tartjuk, ha a jövendõ Magyarországot elõre a butaság gúzsába akarja kötni a hatalmon tobzódó klerikalizmus. De Geöcze Sarolta nem együgyû nõ, õ tanulmányozta már egy-két országnak a társadalmi evolúcióját. Õ a sötétségrõl és maradiságról is tudományos nótákat tud nótázni. Vallja be nagyságos asszony vagy kisasszony, van-e önöknek okuk ebben az országban a konzervativizmus érdekében harcolni? Már tudniillik a dicsõségtõl és jutalmazásoktól eltekintve, úgy nyeregben van itt a reakció, olyan bizonyos itt a sötétség, hogy ha önök, a biztonságosak, még mindig harcot hirdetnek, komédiáznak. Egyébként fogadja üdvkívánataimat becses igazgatónõi kinevezéséhez.

Budapesti Napló 1907. július 26.

A. E.