|
Tehát
Abbázia ez évben is ledarálta a maga szépségversenyét. 1. Nánássy Ödönné. 2.
Piliss Mimi. 3. Abelovszky Margit. Egytõl-egyig okvetlenül olyan szép hölgyek,
akik nemcsak Abbáziában lennének gyõztesek. Habár én csak Abbáziát s az effajta
versenyeket ismerem. A koszorúzott hölgyeket, Abbázia idei királynõit, sajnos,
nem. Hazafias lélekkel örülök azonban magam is, mert e beauték magyarok. S mert
legszebbeknek kijelentetni még egy abbáziai versenyen sem dicstelen.
Hajh,
nem mindenkik tudnak olyan könnyen dönteni ebben az ügyben, mint az abbáziai
pályabírák. A Szépség fölismerésében és imádatában ugyan nagyon megromlott ez a
mi korunk. De még mindig él tíz vagy ezer javíthatatlan, szomorú keresõ. És
nemcsak a testetlen Szépségnek vannak ilyen kielégítetlenjei. Keresik néhányan
az Asszonyt is, mint fõ-Szépséget. Vannak még olyanok, akik azt hiszik, hogy
elevenen is lehet olyan nõket találni, amilyenek reánk versekbõl, képekbõl,
szobrokból kacagnak vagy kisírnak.
Rodin,
az öreg, a nagy Rodin, amikor a barna, hindu táncosnõt, Ruth kisasszonyt
megismerte, sírt örömében. Hogy íme van még egyetlen szép ezen a rút világon.
Ugyanez a Rodin azt mondta, amikor Szizova[tha] király táncosnõi Párizsban
jártak:
-
Ha húsz évvel fiatalabb volnék, utánuk szöknék és sohse látna többé a világ.
Mert
akik az asszonyok asszonyát, a Szépet, az Asszonyt keresik, csak szomorúak
Párizsban, Londonban, Budapesten és Abbáziában. Azoknak forrón elképzelt hellén
nõk lázasítják meg álmaikat. Talán sohase élt finom hetérák, Venus-modellek.
Szizovat[ha]
táncosnõi elõtt egy budapesti aszfaltbetyár kiköpne. Ruth kisasszonyért sem
õszintén rajonganának a budapesti smokkok. De az asszonyi szépség költõi
már-már mindenütt elfordulnak a civilizált, agyonápolt nagyon fehér s
elnyomorodott nõi testektõl. Lehet, hogy hiában [!], de az egzotikus, a vad
asszonyok szabad és érintetlen szépségérõl képzelõdnek.
Japánban
él egy civilizáció-gyûlölõ francia mûvész-ember. Egy olyan mûvész-ember, aki
már nem is alkot, csak szenved és kutat. Ez beteg lesz az undortól, ha Tokióban
olykor egy parisienne-t kénytelen látni. Egy parisienne-t, akiért esetleg
százan és százan epednek.
Viszont
az is híres dolog, hogy még a nem-mûvész lelkek is jobban buzognak idegen
fajbeli szépek elõtt. A párizsi nõ nem szép, de aki Párizsból hosszabb idõ után
tér vissza Budapestre, hetekig szomorú s elkerüli szemeivel is a mi kikiáltott
szépeinket. A szerecsen gaz állat lesz, ha a fehér nõ szemébe nagyon belenéz. A
japán ember a kínai nõért tud elkövetni nagyon bolondokat.
Ez
mind azt jelenti, hogy a legalsóbb rendû férfiú is kielégítetlen. Minden táján
a világnak talán az is volt mindenkor. A nõi szépség sem az a szépség, amelyet
meg szoktunk találni. Boldogok és irigylendõk az emberek ott lent Abbáziában. S
mindenütt, ahol a legszebb egyet, kettõt, hármat játszva találják és
koszorúzzák meg.
Budapesti Napló
1907. augusztus 2.
A. E.
|