|
I.
Mór és Jakab
Ezek
az idõk nevezetes idõk most Magyarországon. A vagy-vagynak, a nagy vajúdásnak a
kora. De egyelõre még csak jel és készület minden. Egy bizonyos csak, hogy új
Magyarország jön. E komoly idõkbõl se felejtsük ki azért a jókedvet. Mi nagy
jókedvvel olvastuk, hogy az ország klerikálisait Mór városába verbuválják. Mór
városa az a Pécs, ahol a szabadgondolkozók tartották kongresszusukat. Mór
pedig püspök vala Pécsett s Mórt boldoggá avatta Róma. A mi klerikálisaink
tehát most Mór nevében szervezkednek. Ez azért kedves, mert tudvalevõleg nálunk
minden újító, minden radikális - Jakab. Tessék vitázni arról, hogy melyik a
szebb név. De nekünk iszonyúan tetszik, hogy szembekerült a két név. Ne hagyd
magad Jakab, mert Mór már boldog. De neked, óh Jakab, még ezután kell tenned
valamit a boldogságodért.
II.
A Város ellen
Magyarország
önálló városainak polgármesterei kongresszusra gyûlnek. Ha igazán együttéreznek
városaikkal, nagyon keserû hangulatban. Sohse kényeztették el ebben az
országban a városokat. De ilyen rosszindulat se tombolt még a városok ellen.
Mélyebben járunk s helyesebben írjuk, ha így írjuk: a Város ellen. Amikor ez az ország mai parlamentjét összeállította,
ez bizonyos volt. Ez a parlament és kormánya a vármegyei rakoncátlanság
eredménye. S leghõbb álma is, hogy középkorian hatalmasítsa újra a vármegyét.
Mert a Város a láz, a nyugtalanság, a munka és a fejlõdés. Egyszóval a Város: a
kultúra. Egy vigasztalása lehet a Városnak: alapjában nem õ ellene dolgozik ez
a mai hivatalos, nagy ellenszenv. A kultúra ellen dolgozik.
III.
Pius pápa és a kolostorok
Írják
a lapok, hogy Pius pápát nagyon bántják a szaporodó kolostor-botrányok.
Ilyenformán kilátásunk van arra, hogy ezután kevesebb kolostorbotrányról
olvashatunk. Mert ezután nagyobb lesz a titoktartás. E hírrel kapcsolatban,
talán egy kissé szeszélyesen, írunk ide valamit. A Milánóban kiszellõztetett
apáca-gyermekotthonról van szó. A lapok azt írják, hogy a kolostor orgiáira
elegáns fogatokon és automobilokon jártak egyházfejedelmek, fekete
arisztokraták, vallásos bankárok és pápai grófok. Viszont ugyane lapok szerint
a gyermekek moslékon éltek, piszkos rongyokban koldultak, ugyanazok a
gyermekek, akiknek a kedvéért az elõkelõ vendégek jöttek. A lapok bûnösek a
hihetetlenségek föltálalásáért? Avagy a kolostorokban a hihetetlenségek is
megtörténnek?
Budapesti Napló
1907. augusztus 6.
Lellei
|