(Párizsi levél)
Ez
is elmúlt: az Eiffel-toronyból néztük és bámultuk Dánielt. Dániel egy
barátságos üstökös volt, negyedik égi csoda ez évben. Olyan fényes volt, hogy
majdnem szabad szemmel láthattuk. Egy darabig azt hittük, hogy lejön a Földre.
Párizs külvárosaiban még a percét is tudták e látogatásnak. Végül is kiderült,
hogy Dániel büszkébb akármelyik európai államfõnél. Egyszerûen nem kíváncsi
Párizsra s elvágtatott a Nap felé.
Nincs
ezért semmi baj. Párizs hamar megvigasztalódik. Dániel néhány viccel és szójátékkal
lakol azért, mert Párizs figyelmét magára vonta s mert a mi naprendszerünkbe
mert tévedni. A Batignolles-ban pedig beletörõdnek, hogy nem lesz vége a
világnak. Sebaj, hát ezentúl se lesz vége a világnak.
Dániel
diszkrét látogatásának mégis van némi eredménye. Tudvalevõ, hogy a francia Dél
föllázadt nemrégiben a bor miatt. A bor miatt, melybõl sokat termel s melyet
eladni nem tud. Mert a nyíri vinkó nektár ahhoz a borhoz képest, mit a francia
Dél termel. Nos, Franciaországban van egy régi paraszt hit. Olyan évben,
amelyben üstökös jár, nagyszerû bor terem. S a francia borkereskedõk már
elõvételeket csinálnak. Clemenceau pedig hálát ad az égnek, hogy üstököst
küldött. Elkél az idei bortermés és nem lesz forradalom.
Egyébként
s ez idõ szerint Dániel volt az egyetlen illusztris vendége Párizsnak.
Roppantul nehéz, levegõtlen forró ez a nyár. Még az idegenek sem elsõ
osztályúak. Azok a bizonyos nyári idegenek, akik Ostende és egyéb helyek révén
Párizsba is bekukkantanak. Az emberek hullanak az utcákon, mint a legyek. S
Flammarion, aki kezd már az üstökösökön s a spiritizmuson kívül semmihez sem
érteni, meg se próbálja jósolni, hogy mikor válik hûvösebbre az idõ.
Se
színház, se orfeum, se semmi. Csak buzgóság, melegûzés, erõlködés. Az újságokon
is csak a legritkább esetekben könyörül meg egy-egy gyorsvonat, hogy
belepotyogjon a Loire-ba vagy a Szajnába.
Dániel
volt az egyetlen, aki egy kis szenzációt adott. Az újságok, amelyek odahaza
Magyarországon bizonyosan hasábokat írtak a koalíció kihült csillagáról, Dánielrõl
tudomást se vettek. De Párizsban nemcsak rõfös riportokat, hanem tárcákat,
verseket írtak Dánielrõl.
Anélkül,
hogy Budapestet bántani akarnám, én ezt imádom Párizsban. Ezt az
üstökös-kultuszt; ezt az égitest-keresést. Pihenhet babérjain Clemenceau,
fiatalodhat Sarah Bernhardt s remekmûveket írhat a Willy felesége. Párizsnak
újabb kell, mindig újabb. Párizsnak üstökös kell, rejtelmes és titokzatos
üstökös. És Dánielt többre becsüli Párizs, még ha teleszkóppal is kell néznie,
mint a spanyol vagy görög királyt.
Párizs,
augusztus 6.
Budapesti Napló
1907. augusztus 10.
Brown
|