185. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Zola és a harangok

Jön a hír, hogy Zolának egy francia város templom-harangokból öntet szobrot. Nagyon elsóhajtaná magát a nagy ember, ha sírjában értesülhetne errõl. Õ nem haragudott a harangokra és voltaképpen rossz ember is az, aki a harangokra haragszik. Alig volt szebb kitalálása az emberi ellágyulásnak, mint a harang. Ne nézzük, hogy kihez beszél a harang, hiszen az a szép és az a fõ, hogy beszél. Zola nem haragudott a harangokra s ez teszi még szomorúbbá a dolgot. Még a szobrát is abból öntik a nagy embernek, amit átöntés nélkül szeretett. S azt szeretik benne, amire õ legkevésbé volt büszke. Az ember utálja az Egyházat, a papokat, a sötétséget. De végre mégse azért él, hogy ideje legyen ezeket utálni.

II.

Csulalongkorn eljön Budapestre

Úgy látszik, hogy Sziám legfölségesebb királya mégis el fog jönni Budapestre, nem azért persze, hogy egy fejedelmi látogatás erejével támogassa azt az állami létezést, amelyet Supilo olyan átalkodottan tagad. De eljön, mert sem Berlin, sem Párizs, sem München, sem Bécs, sem Génua nem tudja azt nyújtani egy kelet[i] fejedelemnek, amit Budapest. „Magyar nõnek születni nagy és szép gondolat.”

III.

A pokolgépes Kolozsvár

Kolozsvárott a hét minden napján lelepleznek egy bombát. A bomba, a pokolgép, sohase sül el. De az országos sajtó bõ értesülést nyer minden egyes esetrõl. S éppen Kolozsvárnak kell rettegnie a legmodernebb gyilkolástól. Kincses és megrendítõen történelmi Kolozsvárnak. Az összes pokolgépeket Kolozsvárra viszi a posta. Gyönge ésszel azt lehetne hinni, hogy Kolozsvárott meg tudtak gyülemleni a modern társadalmi kihágások. Szóval, az anarchis­táknak nagyon megfeküdte a gyomrát Kolozsvár. Holott Debrecenen kívül még nincs magyar város, mely ártatlanabb. Kolozsvár sohase fog bajt csinálni. S az anarchistáknak, kik Kolozs­várott robbantani akarnak, azt üzenjük, hogy tökfilkók. Kitartott leányok és városok ellen a legritkább esetben szabad pokolgéppel fölvonulni.

Budapesti Napló 1907. augusztus 11.

Lellei