I.
Eppur si muove?
A
csittvári krónika diákjai azt álmodták, hogy száz esztendõ múlva nem lesz
templom Magyarországon és sehol. Kórházakká, kultúrpalotákká, menhelyekké
alakulnak a templomok. Szegény, néhai, nagy Jókaink olyan idõkben írta e
regényét, amikor Magyarországon ez a hit minden Európa felé tekintõ magyar
ember hite volt. Akkor sokaknak fájt a büszke, drága, úri templom olyan
falvakban, ahol emberek, testvéreink disznóól-lakásokban éheztek, kínlódtak s
szereztek ezerféle nyavalyát. Ma ez nálunk kevés embernek fáj, a templomok
sokasodnak, a szerzetek özönlenek. Az Alkotmány pedig még egyre zokog: kevés a
templom. Lázadoznak az élettõl meggyötörtek, dolgozik a papokkal párhuzamosan a
kivándorlás, az alkoholizmus, szifilisz, éhínség és tuberkulózis. De ez mind
nem baj, csak az baj, hogy kevés a templom. Ha több lesz a templom - és egyre
több lesz - nem lesz semmi nyomorúság ez országban. Több dominikánust, több
jezsuitát, több karmelitát, több lazaristát a magyarnak. Sõt alakítsuk át
minden középületünket templommá. Szabadkán már kezdik: az új városház, félig,
feszületes templom lesz. Szegény, néhai nagy Jókaink s hajh, valamikori
csittvári krónikások, ez a szép Magyarország alaposan befütyült minden
emberséges próféciának.
II.
Giuseppe Gennari bûne
Gennari
József nem írta be nevét sem a magyar, sem az olasz kultúra történelmébe. Ha õ
például spiritiszta, nem árt vele a magyar géniusznak s a magyar nimbusznak. De
Flammarion Kamill kétségtelenül nagy emberük a franciáknak és - spiritiszta. És
az öreg Sardou megkaphatta a becsületrend nagykeresztjéhez a szalagot, holott
múltjában spiritiszta foltok vannak. Jules Bois finom, elõkelõ író, ma már nem
spiritiszta, de akkor volt a legfinomabb és legelõkelõbb, mikor egy mûvészember
nagy szerelmével s erõnek erejével arról akart meggyõzõdni, hogy a spiritizmus
a jövendõ emberiség megváltása lesz. Ezer, még nagyobb nevekhez fûzött példával
élhetnénk. De csak az a célunk, hogy a Gennari József ügyében egy nagy
igazságot kimutassunk. A spiritizmus nem bûn, nem gyalázó gyöngeség. A
spiritiszták csalják hitben egymást, jóhiszemûen a legtöbbször, mint ahogyan e
földi életben mindazok kénytelenek egymást csalni, akiknek céljuk, akaratuk,
vágyuk: hinni. S a legszkeptikusabb lények is vallják, hogy tele van a mi belsõ
és külsõ életünk hatalmas, szép, megfejtendõ titkokkal. A világ egy nagy
evangélium s minden egyes ember egy-egy vers benne. Majd egyszer ezt az
evangéliumot meg fogják írni. De pénzbûzt s perverz csalást szagolni ott is,
ahol nagyon valószínûen az örök boldogságkeresés egy primitív kultuszáról van
szó - ez lelki szegénység és embertelenség.
III.
A vármegye bölcsessége
Nógrád
vármegye már megoldotta a cigánykérdést: nagy körültekintéssel, röviden,
urasan, elegáns módon. Nógrád vármegye a maga cigányait kitoloncoltatja a maga
területérõl. Eddig van és tovább nincs ez a bölcsesség. Hogy a cigánykérdés
Magyarország európaiatlanságának egyik fájó eredménye, errõl egy büszke
vármegye nem szokott beszélni. Hogy egy teljes, igaz, nagy társadalmi kultúra
mechanice megszüntet ilyen bajokat, mint a cigánybajok, errõl semmi. De azért
Nógrád vármegye mégis megoldotta a cigánykérdést. Mert most már egyszerûen mit
kell tenni? Minden törvényhatóság kergesse ki területérõl a cigányokat. Ha
minden magyar törvényhatóság átkergeti a határon a cigányokat, akkor
Magyarországon nincs cigány, mert Magyarországot a törvényhatóságok alkotják.
Akkor legföljebb Fiuméba szorulnak a cigányok, mert a corpus separatum sohase
teszi csak azért se azt, amit a többi magyar törvényhatóság cselekszik.
Budapesti Napló
1907. augusztus 14.
A. E.
|