|
- Hogyan derül ki az
ártatlanság? -
Mezei István kiderült ártatlanságának
miközben hangosan tapsolunk, olvassuk a Gerolamo Pasquali mulatságos esetét. E
szép nevû olasszal semmi afféle nem történt, mint Mezei Istvánnal, s ha
börtönben ült, jó helyen ült. Valami negyven vétség és bûn listáját olvasta
fejére a büntetõ igazság. Azaz a kényes és kényelmes társadalom veszedelmesnek
találta Pasquali urat és elzáratta.
De mit tesz Isten? Pasquali úr váratlanul
örököl. Meghal Milánóban egy asszony, akinek nincs örököse. Ellenben van neki
egy félmilliónyi készpénze, egy gyönyörû villája, mûgyûjteménye. E gazdag és
megboldogult nõnek egyetlen öröklõképességû rokona Pasquali. Unokaöccs, miként
azt utólag és kutatva megállapítják.
Szegény Mezei István, neki bizony sokáig
kellett várni. El kellett jönnie a nyárnak, amikor az újságok kénytelenek
emberségesebb dolgokkal is foglalkozni, mint a politika. Nem örökölt ugyan, de
a fogságból kiszabadult s ebbõl nem szabad valami vidám tanulságot kihozni.
Olaszországban melegebb a táj,
szenvedélyesebb és boldogtalanabb az ember. Többet botlik, mint máshol, tehát
többet ül börtönben is. Azonban, csodálatos eset, a bírák éppen olyanok, mint
nálunk. Van szívük, van bátorságuk, van paragrafusuk. A római jog
gyalázatosabban eleven ott, mint bárhol.
De
folytassuk a Pasquali úr esetét. Pasquali táviratot kap a börtönbe, hogy
örökölt. Sokat örökölt, váratlanul örökölt, egy vagyont örökölt. Rögtön
szabadságot ad neki a börtönigazgató. Nem kell sajtóakció, lárma, jogászkodás.
Az a kicsi tény, hogy Pasquali egy milliócskát örökölt, fölpattantja a
börtönajtót. Pár nap múlva hatezer líra érkezik a fegyházba. Pasquali küldte,
hogy fegyenctársai ürítsenek egy jó poharat az õ egészségére. A bankett
nagyszerûen sikerült. Az elsõ tósztot a fegyházigazgató mondotta õfelségére, a
legelsõ olasz emberre, a királyra. Azután a legnagyobb büntetésû fegyenc
szónokolt, s poharát természetesen Pasquali úrra ürítette.
Ez
az egész kis írás banális, mint az élet. Gyöngébbek kedvéért ezennel még
banálisabb lesz. Ült volna csak ártatlanul a börtönben Pasquali úr. Ült volna
ártatlanul és koldus módon, mint Mezei István. Sõt hozzáírhatjuk, hogy Mezei
István egészen véletlenségbõl szabadult ki. De örökölt volna legalábbis egy
félmilliót a disznó. Már akkor is szabad volna, ha valóban õ küldte volna a
másvilágra ama bizonyos nõt.
Budapesti Napló
1907. augusztus 17.
Lellei
|