191. TÁRKÁNY ÉS KERPENYEST

Glosszák a belényesi választásról. - Lukács László a - negyvennyolcas. - Hogyan lett agitátor Lukács Lászlóból - Tárkány ítéletet mond - Egy román ügyvéd nyilatkozata - Mit jósolnak Nagyváradon?

Nagyvárad, augusztus 17.

Tárkány híres népe nagy munkában van most Belényes vidékén. Gyilkol, ha kell, azért, hogy Kardos Árpád legyen a követje. Szegény, szilaj, nem önhibájuk miatt vad, oláhok közé szorult, virtusos magyarok. Õk azt hiszik bepálinkázva, fölbujtogatva, hogy a hazát mentik. Õk azt hiszik, hogy Kossuth Lajos örömrepesve néz le az Égbõl Kardos Árpádra és õreájuk. Egyforma, bús jószág a tárkányi magyar és a kerpenyesti oláh. De Lucaciu vagy ha úgy tetszik Lukács László, az igazi negyvennyolcról beszél. Turinról beszél, Kossuth Lajosról, a demokráciáról, a kultúráról. Arról beszél magyarul és románul, hogy a magyar és román népet egyformán föl kell emelni. A latifundium ellen beszél, az önálló vámterületet követeli. Tárkány, Tárkány, Kossuth Lajos nagyon könnyes szemekkel nézhet le az Égbõl.

*

A magyar publikum nem sejti azt, hogy Lukács Lászlóból a mi becézett úri osztályunk csinált román agitátort. Lukács László, ez a nagytalentumú pap, külföldi tanulmányai után európai ember­ként került haza. Szavahihetõ tanúk megmondhatják ma is, hogy magyarul pompá­sabban beszélt, mint oláhul. Tele volt komoly ambíciókkal, jogos érvényesülõ vágyakkal. Aki ismeri a magyar vidéki dzsentri, a vármegyei urak ázsiai dölyfét és kultúrátlanságát, meg tudja érteni, ami bekövetkezett. Lukács Lászlót lenézték, üldözték s belekényszerítették a román nacionalisták táborába. Azt az erõt azonban nem tudták kiölni belõle, hogy máig kultúrember s népbarát maradjon.

*

Hihetetlen dolgokat beszélnek Nagyváradon szemtanúk, akik Belényesen jártak. Tárkány verekedõ népe, melyet az elsõ Széll-féle választás óta egyenesen ilyen terrorista szerepre használnak föl lelketlen urak, éjnek idején rohan meg oláh falukat. Tegnapelõtt véletlenül tíz tárkányi ember száz fenesi oláhval találkozott össze s a tárkányiak menekülni voltak kénytelenek. Még aznapon beüzentek Fenesre csak ennyit:

- El vagytok ezennel ítélve három esztendõre.

Ez röviden azt jelenti, hogy három éven belül a fenesiek házára s termésére rá fog szállni a vörös kakas. A megijedt fenesiek békeköveteket küldtek s még az éjszaka folyamán kész lett a szerzõdés: a fenesiek oda szavaznak, ahová Tárkány hajtja õket.

*

Egy elõkelõ nagyváradi román ügyvéd a következõket mondta a Budapesti Napló egy Nagyváradon idõzõ munkatársának:

- Lukács László belényesi jelöltsége azt jelenti, hogy a román nemzetiségi pártban az olcsó nacionalizmus és klerikalizmus fölé kezd kerekedni erõben a radikalizmus. Aki Lukács Lászlót ismeri, pláne újabb evolúcióját, meg lehet róla gyõzõdve, hogy becsületes védelmezõje lesz a magyar polgárság és nép érdekeinek. Az igazán intelligens magyarok szabaduljanak meg már azoktól az öreg babonáktól, melyek hazaárulót kiáltatnak olyan emberre is, akinek az ellen-nacionalizmusa is voltaképpen az osztály-uralom bûne.

*

Zsandár, katona sokszor volt már töméntelen sok Belényes körül. Annyi azonban soha, mint most és nyugtalanabb fõispánt se látott még Magyarország Glatz Antal úrnál. Nagyváradon nem szokott tartózkodó lenni a közbeszéd. Mindenütt diskurálják tehát, hogy Kardos Árpád egyéb elõzetes költségein kívül csak harmincezer forintot akar Belényesre küldeni. S hozzáteszik Nagyváradon, hogy kétszer ennyi pénz mellett sem volna biztos a dolog.

Budapesti Napló 1907. augusztus 20.