Nem
demokrata, rossz vicc, hanem igaz: Franciaországban a mágnáskérdés olyan, mint
nálunk az oláh cigányoké. Aktuális szintén és azonos kérdõjelû: mi történjék
hát velük? Nem egyforma indulattal, de radikális és klerikális lapok egyformán
körkérdést csinálnak belõle. Már a megvalósult polgári társadalomban is
használhatatlan az úgynevezett történelmi arisztokrácia. De mi lesz még, ha ez
a polgári társadalom egyre alaposabban és szociálisabban demokratizálódik?
Szociológusok és költõírók külön-külön komolyságuk és ízlésük szerint
töprengenek. Derûset, jót a mágnásoknak még a beléjük szerelmes Bourget sem tud
jósolni.
Néhány
mágnásbarát, mint a körkérdésekre adott válaszokból látjuk, abban reménykedik,
hogy az arisztokrácia kevésbé degenerált nagyobbik fele a nagy polgári
industrielek közé áll. Szóval az ipar és a kereskedelem fogja õket az életnek
és produkciónak megmenteni. De a példák, amiket erre õk fölhoznak, nagyon
szeszélyesek és kivételesek. Ellenben az nem szeszélyes és nem különös
jelenség, hogy a lóverseny-sport után, ha már iparra térnek, az automobil kell
nekik. Errõl Párizsban egy sereg elmésséget terjesztenek. Például egy elõkelõ
francia automobilgyárban a százfrankos gyakornokok is történelmi nevû
mágnásifjak. Nemrégiben egy utazót állásától elmozdított a gyár igazgatója,
mert kiderült róla, hogy csak - pápai gróf.
Nálunk,
Európa utolsó feudális országában, talán az egész dolog tréfának tetszik. És
mégis tessék elhinni, hogy másutt ez az ügy komoly, nagyon komoly. Éppen olyan
komoly, mint nálunk a nomád cigányok problémája. A társadalom nem vágódik hasra
a maga törvényeivel a mi elõítéleteink elõtt. Ahol neki fölöslegesek és
ártalmasak, egyformán löki ki magából az oláh cigányt és a - történelmi
cigányt. Robert de Montesquiou, aki jó költõ és gróf, egy avult jakobinus
igazsággal és kedves jámborsággal, mûvészemberhez illõen, vigasztalja magát:
-
Egy arisztokrácia van, a munkáé és az emberségé. Aki nem tartozik bele, azért
nem kár, ha elpusztul.
Nem
kárnak nem kár, de vajon elég vigasztalás-e ez a gróf úr fajtájának?
Budapesti Napló
1907. augusztus 20.
Lellei
|