|
- Az egyház tud
bánni az asszonyokkal is -
A
Vatikánban, a Vatikánban, ceruzánk majdnem a magyar humor-vers egyszínû és
unalmas kertjébe ugrik be. A Vatikánban nem fogják tûrni az asszonyokat: Pius
pápának ez a legújabb reformja. Mert akármilyen furcsának tetszik egy
Péter-fillér-adózó magyar hívõ elõtt, eddig asszonyok is éltek a Vatikánban.
Vatikáni hivatalnokok, alkalmazottak feleségei és lányai, valamennyien
hitelesítve a hét szentség egyik legsúlyosabbjával, a házassággal. Az asszonyok
törvényes hitvesek, a leányok törvényes házasságból eredõ leányok. És Pius pápa
mégse tûri õket, mivel az õ erkölcsi fölfogása szerint az asszony egy két lábon
járó szégyenfolt. A Vatikán asszonyai párizsi divatlapok szerint öltöznek. A
Vatikán asszonyai színházba, hangversenybe járnak s olykor éjfél után kerülnek
haza. Az Egyháznak ez rémítõen árt, mert például még sohse történt meg, hogy
egy pap éjfélig kimaradjon. Pius pápa tehát inkább egy dépendance-t fog a
Vatikánhoz építeni s odatelepít[i] a Vatikán asszonyos, családos embereit.
Heine verse jut az eszünkbe, az isten bocsássa meg nekünk. Óh Vatikán, maradj
meg tovább is tisztának, szépnek és szendének.
Ha
foglalkozásunk és szokásunk volna az olcsó viccek gyártása, hamar elintéznõk a
dolgot. Azt mondanók, hogy Olaszország papsága mostanában csakugyan
bebizonyította, hogy nincs okvetlenül nõkre szüksége. A kolostorbotrányok során
néhány kolostorról kiderült, hogy isten reverendás szolgái dacosan el tudnak fordulni
a nõktõl. Sõt tüntetõen a férfiaknál keresik azokat az illúziókat, amiket
általában ma még nõknél keres a férfiember.
Azonban
olcsó viccekkel nem szoktunk komoly kérdések elõl kitérni.
Tetszik
nekünk, hogy Pius pápa olyan bátorsággal képzeli be magát a tizenharmadik
századba. Minden szava, gesztusa, tollvonása ezt bizonyítja s ez nekünk jól
esik.
Egy
dologban van némi modernség õszentsége körül s ez a modernség is egyike a
legrégibb modernségeknek. A pénzt kedveli és míveli Pius pápa s a pénz kedvéért
még a Rothschildokhoz is küld nunciust.
A
pénz után rangsorban rögtön az asszony következik. Nagy kérdés, hogy aki
pénzzel tud bánni, annak nem törhet-e bele a bicskája az asszonyba?
Mi
nem vagyunk rossz emberek, de kötelességünket teljesítjük. A vallásos magyar
nõkhöz fordulunk ezennel. Tessék, hölgyeink, misére járni, gyónni s
rózsafüzéres akciókat csinálni. Tessék, Péter-fillérek érdekében buzgólkodni,
meghálálják a Vatikánban. A pápa szerint, aki csalhatatlan, az asszony a
legutolsó személy. Az asszony, a nõ, olyan szégyen, akit ki kell tiltani
tisztességes helyrõl. A Vatikán nem tûri a nõket az Egyház tisztessége nevében.
Nos, hölgyeink, önök tovább is lelkesedjenek az Egyházért és a pápáért. Ez
logikus, ez illik az asszonyokhoz s éppen azért gyanús nekünk ez az egész pápai
reform. Ez a Pius pápa nem nõgyûlölõ, csak nõismerõ. Miként a magyar paraszt
mondja, az asszony verve jó. Nyilván az olasz paraszt is így gondolkozik s
mikor Pius pápa súlyos sértéssel illeti a nõi nemet, alapjában ravaszul hódítja
az asszonyokat, az Egyház támaszait, a misére járogatókat és gyónókat s úgy
bánik velük, ahogy megérdemlik.
Budapesti Napló
1907. augusztus 25.
A. E.
|