|
- Jászai Mari
tanítása -
Jászai
Mari eddig is megvolt nekünk és eddig se volt ám kicsi asszony. Hogy Szovátán
oktatta a parasztokat, szólván nekik a váltóról és pálinkáról, ez se teszi
nagyobbá. Azonban az már nagy dolog, hogy õ, az asszony, meglátta és
meglátogatta õket. Azokat, akiknek ezer év óta még ilyen reménytelenül nem
lógott a fejük. Akiknek már Endrõdi Sándor hiába szaval harsogó kuruc-verseket.
Mert Jászai Mari tanítása után Endrõdi Sándor versei következtek.
Érzik-e
legalább százan-kétszázan Magyarországon, hogy mit jelent a paraszt lógó feje?
Hogy mit jelent a paraszt vérzõ orra és véres szeme? Éljük a napokat, nagy a
csönd és kevesen sejtik, miért nagy a csönd és milyen napokat élünk. Ezek a
napok a Sors próba-napjai. Még egyszer megkérdi most a Sors a magyarokat,
akarnak-e ébredni és élni.
A
váltóról és pálinkáról nagyon újakat aligha mondott Jászai Mari. Nem tehet
arról a magyar paraszt, hogy helytelenül ismerte meg a váltót. Arról se tehet,
hogy ma már hiába írja alá a váltót, amely sokszor az õ minden írástudása. A
pálinkát sem azért önti magába, mert sok pálinkát gyártanak és csuhajos a
kedve. De Jászai Mari nem lehet nemzetietlen szociológus avagy hazátlan
szocialista. Elég szép, hogy a váltóról és pálinkáról beszélt s hogy a beszédje
jó cselekedet akart lenni.
Édes
istenem, milyen bús komédia van most mûsoron nálunk. Se büszkeség, se
férfiasság, se hit, se gerinc sehol. S micsoda jelképes, nagy eset, hogy Jászai
Mari oktatja a népet. Minden dekadens társadalomban férfias asszonyok
jelentkeznek. S nekünk, Magyarországon, nincs is más reménységünk, mint az asszony és a paraszt. Nekik talán
mindenkinél rosszabb itt a dolguk. Az asszony tudatlanságban tartott vagy
ledérségre kényszerített pária. A paraszt is pária, de legalább kiszökhet
Amerikába, ha nem mezõgazdasági cseléd s ha ki tudja játszani a
határrendõrséget. És mégis csak õbennük bízhatunk, mert bíznunk kell
valakikben. S ha Bizánc már nem is példa a mai Magyarországra, ha férfiaink
effeminálódtak vagy teljesen lehetetlenekké váltak kultúrára, elõtörésre, hadd
bízzunk az asszonyban és a parasztban. Gondoljon e gondolattalan országban
szépet és bátrat az asszony. És ha ütni kell és ha marad még annyi ereje, majd
ütni fog a paraszt.
Jászai
Mari ártatlan leckét adott a szovátai parasztoknak. De bár kezdete volna a mi
különös, reménytelen reménységünknek. Az orosz nõk, az intellektuellek kimentek
a falukba, amikor férfiaikat, akik már bombát sem tudtak dobni, megutálták. És
Oroszországban a zûrzavar még mindig félelmes, de félelmes az erõ is. Az
asszony és a paraszt, nekik kell megmenteniök az olyan elveszett, bús
országokat, amilyen Magyarország is.
Budapesti Napló
1907. augusztus 29.
A. E.
|