|
- Miért szükségesek
a zsidók? -
Biász
barátomat, a filozófust, ókori druszájának egyenes utódját, több ízben
fölkértem, ne nyilatkozzék a
zsidókérdésrõl. Õ, aki a Városliget padjairól szemléli a világot, nem sejti,
hogy ilyen kérdés már nincs. Avagy ha volna, s ott, ahol volna, mert csinálják,
kínos, halk közmegegyezéssel hallgatnak róla. Azonban ma kivételesen szabad
volt Biásznak nyilatkozni a letiltott problémáról is. Áttettük a szín- és
harcteret a manapság ismét olyan aktuális Afrikába. Sietek megnyugtatni
mindeneket. Biász úr a marokkói zsidókról
nyilatkozott.
*
Látod,
fiam, a régi Karthágó körül ismét a civilizáció nevében ontják a jó, drága
vért. Ezúttal nem lesz az emberiség katasztrófája, ha leverik a fekete
Hannibálokat. Szó sincs róla, Marokkóra, Afrikára szüksége van az éhes
civilizációnak és gyomornak.
De
mit csinálhatnának a Scipiók most a zsidók nélkül? Marokkó dolgát az
elmórosodott zsidók fogják megoldani. Õk, a zsidók, akik ott vannak minden
népek között, hogy kicsiholják a legszebb szikrákat a kemény, gazdag
néplelkekbõl, ezekbõl a kincses kovákból. Hirtelen nézésre nem tudnád megkülönböztetni
a tangeri mórt és zsidót.
De
Drude tábornok, a pacifikáló francia hadak vezére, katonánál szokatlan
meglátással s helyesen mondotta a zsidó világszövetség egyik megbízottjának
Casablancában:
-
Meg vagyok gyõzõdve, hogy a zsidók az okkupáció által csak nyerhetnek. Az
arabok arroganciája a zsidókkal, valamint az európaiakkal szemben meg fog
szûnni. A hadmûveletek befejezése után a város fel fog virágozni és a zsidók
lesznek a közvetítõk az európaiak és az arabok között.
Aranyszavak,
habár katona szájából hullottak ki. Az arab zsidót bízgassa csak jobban az
európai civilizáció. Az õ örök, fékezhetetlen ízlésbeli és kultúrabeli
ambíciója fölépíti az új Punországot s az új Karthágót. Hát látod, fiam, nem
akarok a rettegett kérdésrõl beszélni és - mégis beszéltem. Újat nem igen
mondtam, de szükséges-e újat mondani az embernek, amikor ma még a legrégibb és
legelintézetlenebb igazságokért is bicskára kell menni. Megnyugtatásodra
azonban kijelentem, hogy egy pillanatig sem gondoltam e szavak között Magyarországra,
vagy más országra, csupán Marokkóra.
Budapesti Napló
1907. szeptember 1.
A. E.
|