|
I.
Papok
Pál
apostol óta állandó igazság volt az, hogy aki püspökséget kíván, jó dolgot
kíván. Magyarországon jó dolgot kíván már az is, aki plébániát kíván. Ilyen
Eldorádója a reverendásoknak sohse volt, mióta világ áll. Bezzeg
Franciaországban rossz dolgot kíván, még aki párizsi érsekséget kíván is.
Nem
kell az embernek frankomániákusnak lennie, hogy bolonduljon Franciaországért.
Most például olvashatjuk, hogy a zsíros falatoktól elütött papok miként
kénytelenek tisztességes mesterségeket választani. Nem mindegyik mond azért
végleges búcsút a papi pályának. Bár csak mi magunk tudunk két olyan esetet,
amikor francia plébánosok egyenesen az orfeum színpadra léptek. Hanem igenis
lesznek mellékesen ügynökök esztergályosok, szatócsok, asztalosok s más egyebek
a fõtisztelendõ abbé urakból. Ismerünk - mink magunk ismét - egy francia papot,
aki abból él, hogy bicikliversenyeken vesz részt. Amikor e miatt a püspöke
megintette, azt üzente vissza, hogy úgy keresi kenyerét, ahogy tudja. Szóval:
Franciaországban dolgozniok kell a papoknak. Szóval: Franciaországban már egész
vidékeken kötéllel se lehet plébánost fogni. Micsoda szép dolog így belenézni a
jövõbe. Mert amit Franciaország szokott csinálni, az az egész világ számára a
közelebbi vagy távolabbi - jövõ.
II.
Tanítónõk
Budapest
fõvárosnak szüksége van negyven tanítónõre s e negyven állásért pályáztak
valami ötezren. Régi dal, unott dal, de csak daloljuk, amíg mindenki meg nem
tanulja. Azt a negyven állást az a negyven okos nõ fogja megcsípni, akik
figyelemreméltó rokonsággal vagy barátsággal vonultak föl. Állás tehát majdnem
ötezer nõnek nem fog jutni, üdvös tanulság igen. Micsoda ésszel kormányozzák
ezt a szerencsétlen országot? Miért bolondítanak itt bennünket s miért nem
mondják meg nyíltan, hogy szántszándékkal nyomorítják el itt mindenkinek az
életét, aki nem mágnás, püspök, ispán, inas, kerítõ vagy kokott? Mit csináljon
a tanítónõ, akinek csak diplomája van, de reménye sincs már? Mit csináljon az
állástalan tanár, jogász, mûhelyetlen iparos s annyi más szomorú
elbolondítottja ennek az országnak? Nagy fölfordulás lesz ebbõl, ha ebben az
országban minden meg nem változik.
III.
Katonák
Amerre
jártok, mezõn, országúton: fényes, színes, mozgó foltok. A katonák
gyakorlatoznak, tanulják a háborút. Amerre jártok, futtok, hogy a holnapi,
esetleg tegnapi, de sohase mai, kenyereteket megkeressétek, tiszturakat is
fogtok találni. Meghatóan becsületes embereket, akik lóháton vagy gyalog azért
mérgesek, mert a lógó nyelvû legények esetleg rosszul csinálták meg a
fölmasírozást. Nekünk nincs lakásunk, millió gondot ad a szén, a tej, a kenyér.
Õk itt ötezren, ott ötezren s együttvéve nagyon sok ezren, meleg nyárban, mikor
az ember tél idejére gyûjt, ha tud, õk fárasztó tréfákat csinálnak. Amibõl
ugy-e az következik, hogy nemzeti hadsereget akarunk, vagy nem akarunk.
Budapesti Napló
1907. szeptember 3.
A. E.
|