|
I.
A különféle diák urak
Fiuméban
és Susákon hadsereg szükséges a horvát szokolisták ellen. No, a horvát
diákokban se telhetnék túlságos öröme egy Elisée Reclus-féle embernek. Ezek a
diákok egyébként, vigasztalásul, mindenütt egyformák. Fiume olasz diákjai
vannak olyan vadak, mint a horvátok. Lengyel diákok, oláh diákok, cseh diákok,
mind-mind alaposan maszlagosak. Csak éppen, hogy a fokosaik nem egyformák, de
õk, ismételjük, igen. Begyük tele van az iskola hazafias frázisaival,
olvasmányaival, verseivel. Hazájukat, fajukat mentik, ha kell, ha nem kell. Van
egy kegyetlenül jó, személyes megfigyelésünk ez ügyben. Prágából kivándorolt
egy család, s a fiuk olyan amerikai lett, hogy csehül is alig beszélt. Hazajött
vendégségbe s két hét múlva utcai harcban verekedett a német diákokkal. Európa
úgy megzavarta a fejét a maga idült bolondságaival, hogy a fiú egyszerre
elfelejtette az okos, egészséges Amerikát. Viszont az ellenkezõre is van egy
csinos példánk. Kecskeméthy Gyõzõ levetette a brigadéros ruhát s abbahagyta a
honmentést, mihelyt Amerikába óhajtott utazni, ha ugyan odautazott.
II.
Egy magyar miniszter ambíciója
Önök
olvashatták: Kossuth Ferenc v.b.t.t. úr Ivánka Imre automobilján átrándult
Marienbadba. Az Ivánka Imre automobilja, ha önök véletlenül emlékeznének a
zirci választásra, valamikor nagyon büdös volt. Az egész ország befogta volt az
orrát, sõt a függetlenségi pártban se merte mindenki mondani, hogy Ivánkának, a
zirci mandátumnak s az Ivánka automobiljának jó szaga van. Mindegy, ma már a
Vezér beleül a legbüdösebb automobilba is. De mi az ördög lelte Kossuth
Ferencet, hogy csúzosan is eltöfftöffözik Marienbadba. Mi csak sejtjük: ez a
Kossuth Ferenc a legambíciózusabb öreg nõk közül való. Olvasta, hogy Edwárd
király Clemenceau-val barátkozik, holott Franciaország miniszterelnöke nem is
tud olyan jól angolul, mint Magyarország kereskedelmi minisztere. Jött azután
egy még sajátosabb, még fájóbb hír: Fráter Lorándnak is kilátása van arra, hogy
az angol király szóba áll vele. Erre Kossuth Ferenc v.b.t.t. úr már nem tudott
nyugodtan maradni. Ha politikusnak õ nincs is olyan nagy, mint Clemenceau, de
mûvésznek van olyan mûvész, mint Fráter Loránd. Hátha Clemenceau és Fráter
Loránd között õ is besurranhatna néhai Károlyi Pista királyi cimborájához.
Sikerült-e, sikerül-e, nem tudjuk, de ha sikerülne, errõl a nemzeti vívmányról
egy hétig vezércikkeznék a koalíciós sajtó.
III.
Akik csak az istenben bíznak
Nyilván
jó keresztények Magyarország mai gazdái, kivétel nélkül. Hiszen egy Apponyi és
egy Zichy Aladár a miniszterük. Bakonyi Samu is keresztény, bizonyisten
keresztény. Visontairól s a még apróbb zsidókról pláne szó se essék. Mindnyájan
keresztények, akik csak az istenben bíznak. Most például, hogy a belényesi kerületet
elvesztették, imádkoznak. Jön a hír, hogy Lukács László nagybeteg. S õk, a jó
keresztények imádkoznak: bárcsak az isten megváltaná szenvedéseitõl. S ha
Lukács László meghalna, no volna öröm. Zengene a zsoltár: az isten a
koalícióval tart. Most már tudniillik rábíztak mindent az istenre.
Budapesti Napló
1907. szeptember 5.
A. E.
|