|
I.
Az eldugott pénzek
Beszélgessünk
izgató témáról: Magyarországon eldugott pénzek vannak. Most Szegeden találtak
meg negyvenezer koronát rongyokba csavarva. Egy özvegyasszony helyezte el ilyen
ügyesen a vagyonát. Meghalt a pénzes özvegy s majdnem kisöpörték utána a drága
rongyokat. Néhány évvel ezelõtt Debrecenben leégett egy nádfedeles ház.
Civis-gazdája nagyon búsult a házért, mely természetesen nem volt biztosítva.
De még jobban búsult azért a tizenötezer forint jó pénzért, mely szintén
elhamvadt. A derék civis a padláson, egy szarufa mögött, a nádban tartotta a
pénzét. Az meg valamelyik hajdúvárosban történt, hogy elloptak tizenhétezer
forintot egy búzás hombárból. Ugy-e, hogy mindez mesének tetszik ma Budapesten?
Milyen jól járnának a szövetkezetek, ha az ilyen kis eldugott pénzekhez most
hozzájuthatnának. Ha már úgyis kisöprés, tûz és lopás fenyegeti az ilyen
pénzeket.
II.
Az urak mulatnak
A
Tattersallban diadalt aratott a nemzeti ügy. Janek, magyar zsoké, boxpárbajban
félholtra verte Carslake kollégáját. Carslake angol ember, aki Ausztráliából
került hozzánk. Tehát a diadalmas párbajt bátran Ausztrália fölött aratott
magyar gyõzelemnek lehet fölfognunk. A párbajt végigélvezték magyar
sportembereink közül is sokan. Fogadások történtek pro és kontra. A mágnások
ujjongtak, amikor a két véres mókus-ember õrjöngve püfölte egymást. Ez lesz
most már az új mulatság. A bikaviadal barbár dolog. Talán még a kakaspárbajtól
is visszariadna Boda fõkapitány érzékeny szíve. Azonban embereket hóhéroltatnak
egymással nyugodtan a mágnás urak. Miért ne, mikor voltaképpen egész
Magyarországon ez folyik. Mi, sok millióan, az élet harcában halálra tépjük
egymást, hogy a mágnás urak mulassanak.
III.
Egy új asztalos
Nagy
szenzáció az nálunk, ha úrból lesz dolgozó ember. Egy doktor juris, fõvárosi
fogalmazó cselekedett volt ilyet. Sokan emlékezhetnek még az esetre.
Asztalosnak csapott föl ez a kivételesen okos úri ember. Bejárta azóta a
Nyugatot s megtanulta a mûasztalosságot. És most mûhelyt és modern
lakásberendezõ vállalatot rendezett be. Az új asztalosról sok helyeset és
tanulságosat lehetne írnunk. Ám az ember nem mer elõre, vaktában lelkesedni. A
magyar társadalom úri társadalom és bosszúálló társadalom. Megbosszulja azt,
aki az õ úri törvényein túlteszi magát. Itt még mindenki meglakolt, aki
elõrehaladottabb társadalmak törvényei szerint igazodott. Kívánjuk az új
asztalosnak, hogy büszke asztalos tudjon maradni.
Budapesti Napló
1907. szeptember 8.
Lellei
|