|
- A hatalom
részegesei -
(Biász
barátom, a bölcs, rongyos és derék Biász, szokatlanul jókedvû volt tegnap.
Anekdotát mondott anekdota után, akárcsak Eötvös Károly az Abbáziában. Az egyik
anekdotáját át fogom ezennel adni a hírlapirodalom örökkévalóságának.)
Jegyezd
meg jól, fiam, hogy a részeges emberek a legagyafurtabb emberek. S azt is
jegyezd meg, hogy a részegség nem okvetlenül italos és alkoholos. Milliószor
millió fajtája van a részegségnek s az is részegség, ha valaki a hatalomból
iszik sokat. Azt hallom, hogy ilyen új Noék, ilyen nem ismerõi a
hatalom-venyige erejének, sokan vannak ez idõ szerint. No, de ne politizáljunk,
hanem hallgasd meg két részeges ember történetét.
Dániel
úr és Tamás úr boldogult apám barátai voltak. Olyan két korhely, aki hat
vármegyében ritkította párját. Jött azonban a lakolás, a két jó ivót orvoshoz
kellett vinni. Dániel borissza volt, Tamás az árpalének volt nagy kedvelõje.
Dániel szaladt elõbb az orvoshoz s míg rezes orrára könnyei peregtek, beszélt:
-
Mentsen meg engem, doktor úr, én javíthatatlan alkoholista vagyok, én naponként
legalább nyolc-kilenc liter bort iszom.
A
doktor megrémült, mert nem is sejtette, hogy Dániel úr hazudik. Dániel
tudniillik legföljebb ha négy liter bort tudott felhajtani naponként. A doktor
tehát, a megrémült doktor, ezt rendelte:
-
Ha nem akar elpusztulni, igyék csak négy liter bort naponként.
Dániel
boldogan távozott s örült, hogy ezután orvosi rendeletre ihatja meg a napi négy
liter bort.
Tamás
úr ellenben nem volt ilyen okos ember. Õ bevallotta az igazat: harminc pohár
sör naponként.
A
doktor szigorúan arcába nézett s ezt mondta:
-
Én többet nem engedek meg magának, mint napi hat pohár sört.
Erre
Tamás úr elment még négy orvoshoz, akik történetesen mindnyájan ezt
tanácsolták. Öt orvos és hat-hat pohár sör, ez éppen harminc pohár sör. Tamás
úrnak nem kellett szomjaznia ezután sem.
(Rögtön
észrevettem, hogy Biász barátom ígérete és fogadkozása ellenére politizál. A
vén kujon a koalícióra gondolt s arra, hogy hogyan, melyik metódussal, fogja
becsapni a jámbor orvost: az országot. Meg is feddtem azonnal bölcs, de kissé
erkölcstelen barátomat. Õ azonban ellenérv helyett a Kossuth-nótát kezdte
fújni: hazafiasan elnémultam s levettem a kalapomat.)
Budapesti Napló
1907. szeptember 10.
Lellei
|