I.
Andrássy és a törvénytelen gyermekek
Anyakönyvi
kivonatot kér a fia számára Budapesten vagy máshol egy apa. Iskolába akarja
beadni a fiút, aki neki öröme, reménye, drága vagyona. Voltaképpen a fiú anyját
sohase vette volna el feleségül a fiú nélkül. S mikor megkapja a kivonatot,
elsápad, felhördül:
-
Az én fiam törvénytelen gyermek, az én fiam?
-
Igen az ön fia törvénytelen gyermek Andrássy miniszter õnagyméltóságának egy új
rendelete szerint.
-
De hiszen én azért vettem volt el ennek a fiúnak az anyját, hogy ez a fiú
törvényesen az én fiam legyen. Nekem azt mondták, hogy az egybekelés és a
fiúnak az elismerése után a törvénytelen születésnek az emléke is meghal.
-
Hja, mi akkor azt hittük, de most Andrássy kegyelmes úr mást mond. Tessék új,
külön, szabályos, törvényes, hosszú, körülményes stb. eljárást indítani, akkor
a fiú Andrássy õnagyméltósága elõtt is törvényes lesz.
Beszélik,
hogy az anyakönyvvezetõ hivatalokban valóságos tragédiák játszódtak le
mostanában, mióta a belügyminiszternek az az embertelen rendelete a
törvénytelen gyermekek törvényesítésérõl, melyrõl akkor nyomban méltóan kemény
véleményt mondtunk, megjelent. Ebben az országban úgyis egyre kevesebb kedvük
lesz az embereknek utódokról gondoskodni. Most már ne lehessen a törvénytelen gyermekrõl
lemosni a törvénytelenség bélyegét. Andrássy Gyula fog gondoskodni majd szent
házasság révében arról, hogy gyermek, leendõ adóalany, katona és cseléd-anyag
elegendõ legyen?
II.
Barkóczy, a buzgó statisztikus
Valaki
figyelmeztet bennünket, hogy Apponyi jobb keze, báró Barkóczy miniszteri
tanácsos úr jós lélek. Három-négy évvel ezelõtt már hirdette, hogy jön az
igazság ideje. Már akkor statisztikus volt Barkóczy s az volt a nézete, hogy
minden téren a felekezeti arányszámoknak kell érvényesülniök. Fogadkozott is,
hogy õ ezt a tanároknál meg fogja csinálni s hogy katolikus tanár lehet több a
katolikus arányszámnál, mert a katolikus vallás az uralkodó vallása s uralkodó
vallás. (Csak úgy véletlenül ide írjuk Barkóczy úrnak egyik jeles fogását. A
kir. kat. gimnáziumokba az állam nevez ki katolikus tanárokat. Mostanában, ha a
laikus állami gimnáziumokban üresedés van, Barkóczy áthelyez tanárokat a kir.
kat. gimnáziumokból. Az így megüresedett helyekre már aztán csak katolikusokat
lehet kinevezni.) Jönni fognak a többi Barkóczyak is. Az ügyvédi diplomákat is
buzgó, lelkiismeretes felekezeti statisztika szerint fogják kiosztogatni. Egész
Magyarország így lesz berendezve: a felekezetek számaránya szerint. Kivéve
olyan tereket, ahol magasabb szempontok némely felekezet teljes kizárását
követeli[k].
Egyszer
Párizsban valami magyar pörben diplomáciai közvetítéssel francia bíró
hallgatott ki mint tanút. A francia bíró készen kapta a magyar bíróságtól a
kérdéseket, amelyeket hozzám intézett. S mikor azt kellett kérdeznie, hogy
milyen vallású, el kezdett nevetni. Megmondtam, hogy ev. ref. s én is nevettem,
de keserûen. Franciaországban hihetetlenül komikus hivatalosan megkérdezni
valakinek a vallását. Ez mindenkinek legprivátabb dolga, mint a fürdés. Ezt
legföljebb csak a papom kérdezheti tõlem s az is csak akkor, ha ezt megengedem
neki. Magyarországon azonban a feketeség úgy szétömlött s az
Apponyi-Barkóczy-éra olyan szépeket ígér, hogy itt már nemsokára kínpad is jön
a deres után s jaj lesz annak, aki misére nem jár.
Budapesti Napló
1907. szeptember 13.
A. E.
|