- Jó lesz ismerkedni
az írókkal -
Nem
biztos, hogy Björnson csakugyan járt-e Magyarországon, de járhatott. Ülhetett
toloncházban is Nyitrán, vagy Turócszentmártonban. Egy honi fõszolgabírónak
ugyan akár örök idõkig hajtogathatná, hogy õ Björnson. Szóval még az is
kiderülhet, hogy Björnson magyar rabkoszton is élt már. Cseh, tót és egyéb
izgatókkal együtt talán õt is befogták Magyarország kakastollas õrei.
Nincs
ebben se tréfa, se csúfolódás, se panasz. Hiszen most derült ki például, hogy
Carducci, az immár néhai nagy olasz poéta többször megfordult Fiuméban. Nem
rándulhatott-e föl ilyenkor Budapestre is? Ki tudja, nem volt-e ott a Debrecent
látogató olaszok között egykoron? S mivel magáról nem mondott többet, mint hogy
õ Carducci, nem õ volt-e az, akit a bankettnél az asztalhoz is csak nehezen
engedett leülni Debrecen polgármestere?
Ezek
mind valószínûségek és komoly valószínûségek. De azt mi is biztosan tudjuk,
hogy Gorkij napokat töltött Budapesten. Még annyi szerencséje sem volt, mint
Detlev von Liliencron-nak, akirõl pár nap múlva, hogy Budapestrõl elutazott,
megtudtuk, hogy itt idõzött.
Pedig
ma még nagyon megbámuljuk az idegent. Egy tanulmányozó, Budapestre érkezett
párizsi közhivatalnok: érdekes ember. Menelik udvari népének budapesti
szórakozásáról hasábokat írnak a lapok. Viszont Anna Vivanti asszonyt a
Budapesti Napló egy lelkes írója és kis tárcája fedezte föl, amikor Budapesten
járt. Észreveszünk mindenkit, aki idegen és szokatlan. De abszolúte nincs
szemünk olyan mihasznák meglátására, akik otthon kultúrnagyságok s akiket egy
kicsit már a legmélyebb Balkánon is ismernek. Lám Björnsonnak is az kellett,
hogy Apponyit bántsa. S csak így érhette el, hogy nevének ma már Magyarországon
is ismert csengése van.
Vidékiességünk
s kevés kultúránk mellett nem volna szabad felednünk, hogy mégiscsak Európa
közepén élünk. Vasútjaink, bár újabban az olasz vasutak züllöttsége felé
tartanak, idegen vasútakkal korrespondeálnak. Egyre többen szaladnak át a
magyar Alföldön az idegen nézõk s esetleg meg is állanak. Egy kis ismeretet,
egy kis kultúrmázat és kis tájékozottságot már csak ezért is magunkra kellene
erõltetnünk. Íróembereknek pláne egyre bolondabb szokásuk lesz az utazás. Az
automobil is elviszi az embert akár Pekingig. Íróembernek pláne van még egy
rossz szokása: írni szokott. Ha itt jár közöttünk, esetleg megírja, hogy mit
tapasztalt. S legelsõsorban, mert vates
irritabile genus, azt leghamarabb veszik észre, hogy itt ezt a fajtát meg
se látják. A fejlõdõ közlekedésügy miatt egy kicsivel több kultúrát és
érdeklõdést kérünk.
Budapesti Napló
1907. szeptember 29.
A. E.
FÜGGELÉK
(Kétes
hitelû szövegek)
|